Minden jóérzésű embert elborzaszt, amikor a gyűlöletkeltés fekete öves bajnokai, a moslékkoalícióba tömörült szélsőjobb és szélsőbal aktivistái a nemzet egységéről hadoválnak. Nincs közöttük egy sem, aki ne sértette volna már többször is vérig a nemzeti konzervatív erők legalább hárommilliós táborát, mégis arról rikácsolnak áldozati pózba vágva magukat, hogy a Fidesz osztja meg végletesen a társadalmat. A tipikus bolsevik magatartás új szintet ért el az elkövetkező esztendők köztársasági elnökének jelölésével kapcsolatban.
Mint bolond borjú az anyjának, úgy estek neki Novák Katalinnak, amikor a kormánypártok megnevezték őt mint Áder János utódját. Ócska politikai kalandorok kezdték pártkatonázni, mert a Fidesz alelnökeként is bizonyított. Sértődötten lamentáltak azon is, hogy a kormánypártok megelőzték őket azzal, hogy ők jelölték az első nőt hazánkban erre a posztra. Így aztán nehéz lesz a szebbik nemet lenéző, szülőgépnek tekintő és a konyhába zavaró bunkó macsó bandának titulálni a nemzeti kormány követőit. De a legszebb, hogy szerintük Novák Katalin nem tudja megjeleníteni a nemzet egységét.
Vajon miért nem? – kérdem illő visszafogottsággal a posztkommunista konglomerátum idült Orbán-fóbiában agonizáló szerencsétlenjeit. Mit jelent ezeknek a nemzeti egység, amit Göncz Árpád, az SZDSZ-es pártkatonából kreált „mindenki Árpi bácsija” megtestesített, de a Fideszből jőve senki nem tud utánozni? Miért van az, hogy demokrácia is csak akkor van, ha a balliberálisok vannak hatalmon, a jogállam is akkor erős, ha ők lövetik ki a magyarok szemét, és ezek szerint nemzeti egységről is csak akkor beszélhetünk, ha balliberális párt adja az államfőt?
Megáll az ember esze, ha megpróbálja megérteni a globalista újbaloldal hazai képviselőit. Azon hiszti után, amit az imént felidéztem, képes volt a kusza beszédű Márki-Zay Iványi Gábort kiizzadni Gyurcsány Ferenc magyar hangjaként a ki tudja, milyen megfontolásból elindított elnökjelölő casting csúcspontján. Állítólag szóba jött többek között Róna Péter és Elek István neve is. Mindkettő híres ugyebár az egyenlő távolságtartásról és a kiegyensúlyozott, építő jellegű kritikáiról minden politikai oldal tekintetében. Vagy nem! De Iványi Gábor esetében a legnagyobb jóindulattal sem lehet eltekinteni SZDSZ-es múltjától, a végletesen megromlott viszonyától a kormánnyal és a kormányfővel, valamint azoktól a megnyilvánulásaitól, amelyek a legundorítóbb bélyegeket igyekeztek a nemzeti oldal homlokára ragasztani pusztán azért, mert nem az ő szája íze szerint alakultak az ország dolgai.
Felmerül a gyanú, hogy még véletlenül sem a nemzeti egység megtestesítőjeként gondoltak rá a szemlőhegyi boszorkánykonyhában, hanem olyan figuraként, akivel Gyurcsányék gyermeteg gondolkodása szerint a legjobban lehet idegesíteni Orbán Viktort. Csak hát a miniszterelnök nem ideges típus, ezért a nívótlan politikai ötletelés teljesen fölösleges volt.
Annál is inkább, mert míg a kormánypártoknak megfelelő többségük van a parlamentben ahhoz, hogy március 10-én megválasszák Novák Katalint köztársasági elnöknek, addig a szedett-vedett balliberális ellenzéknek, élükön Gyurcsány Ferenccel és mini Feri Márki-Zay Péterrel, a fent leírt hülyéskedésen túl másra nem futja politikai képességeiből. A nemzeti egységről pedig akkor tudunk majd valódi vitát folytatni, ha végleg eltűnik a ’90 előtti világ politikai öröksége a közéletből. Ehhez pedig nem kell más, mint hogy Novák Katalin megszavazása után az államfő felkérje Orbán Viktor újra megválasztott miniszterelnököt, hogy alakítsa meg következő kormányát. Alig ötvenet kell már csak aludni.
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
