Márki-Zay Péter Waterlooja ugyan csak áprilisban esedékes, de szorgalmi feladatként már most lyukra futott: nem Iványi Gábor lett az ellenzék államfőjelöltje. A tuti nyuszit nem kisebb államférfi, mint Jakab Péter húzta elő a cilinderből, mégpedig Róna Péter személyében. Megnyugtató megoldás ez: az újabban Woody Allent idéző vallásszédelgőként Iványi zavartalanul folytathatja önazonosságának keresését, miközben a polgári jobboldal továbbra is jól szórakozik a parlamenti erőviszonyok ismeretében lúzercastingnak ígérkező államfőjelölésen.
De meglehet, nem ilyen vicces ez. Az idén nyolcvanéves Róna Péterrel korábban több életútinterjú is készült. Aki elolvassa és meghallgatja ezeket, érdekes és tanulságos, a viharos magyar huszadik századot tükröző családtörténetet ismerhet meg belőlük. Róna amerikai és oxfordi karrierje egy, a nyugati elitkörnyezetben, idegen nyelvekben, koktélpartikon magát jól feltaláló intellektus életpályája. A szobatudósok életidegenségével sem vádolható. Szegény családból kiemelkedett fiatalként Róna Péter mosogatott és felszolgált, olyan törzsvendéget is előzékenyen előreengedve a májzsugor rögös útján, mint William Faulkner, a Nobel-díjas amerikai író.
Rónával egészen másutt van a gond, de ő ezt aligha érti, akármekkora koponya is. Mert ez nem a hideg ráció terepe, nem a közgazdasági modellek és a bankjogi okfejtés világa, ami a legtöbbünknek olyan magas, mint nyúlnak a lórács. Ez a terep a mi terepünk, amelyen otthon vagyunk, ő pedig – mint maga vallja meg nyíltan – nincsen. Bethlen Istvántól Szapáry Györgyig ismerünk olyan, a nyugati emigrációt és bankárvilágot megjárt, majd onnan hazatért intellektusokat, akik utóbb is azonosulni tudtak a magyarság gondolkodásmódjával. Róna Péter nem tartozik közéjük. Amikor arról beszél, hogy huszonkét évesen „hazaérkezett” Oxfordba, még érthetjük ezt átvitt értelemben, egy jó fejű fiatalember szellemi útkereséseként, aki kinőtte a Pennsylvaniai Egyetem kissé provinciális homokozóját. De 2018-ban az amúgy bevándorláspárti Róna – a hetvenen már bőven túl – csalódottságában ezt nyilatkozta Magyarországról: „arra a fájdalmas következtetésre jutottam, hogy ez nem az én hazám. Egyszerűen nem tartozom ide”.
