Ilyen nincs és mégis van. Márki-Zay Péter azt mondá: ők bizony a kommunistákat és a fasisztákat is külön-külön képviselik. Aki nem hiszi, annak szó szerint idézek a fölkent ember szombati, fonyódi proklamációjából: „Azt, amit Orbán Viktor egy személyben megtestesít, ezt a szivárványkoalíciót úgymond, a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük.” Majd gálánsan hozzátette: „Gerinces emberként mindenki megtarthatja a saját világnézetét.”
Világos. Ők képviselik a kommunistákat és a fasisztákat. És mindenki nyugodtan maradhat továbbra is kommunista meg fasiszta. Persze egy feltétellel: ha Márki-Zayra szavaz. Aki ezt nem érti, az nyilvánvalóan ostoba, fogyatékos, aberrált, vidéki, nő és gomba. Na és persze: fideszes. Milyen időszerű ma is: „Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét.” Egyébként a kinyilatkoztatás majdnem pontos. Valójában Márki-Zayék nem pusztán képviselik ezeket – ők maguk a kommunisták és a fasiszták. Igaz, XXI. századi álcafestésben, túlélő staneclibe csomagolva. Szivárványbolsevikok és parizernácik. S ha hatalmat kapnak, lesz jakobinus diktatúra meg jakabinus DK-túra.
A tömegbe lövető, 18 éveseket akasztó, arccal lefelé temető Aprók, Donáthok és Fegyőrök ványadt, de gyilkolni kész unokái. Meg az emlékcipőkbe köpködő, holokausztmúzeum előtt lendítgető, náci egyenruhákat gyűjtő, fideszes zsidókat és homoszexuálisokat számolgató-listázó kisnyilasok. A bármilyen megszállót önként behívó és kiszolgáló hazaáruló söpredék. Márki-Zay hitvallása újszerűnek tűnik, noha semmi újdonság nincs benne. Közismert információról van szó. A DK bolsevik, a Jobbik pedig nyilas. Meglepetéserejét csupán az adja, hogy Péter úr mindezt önként megvallja, büszkén kidoboltatja. Hogy aztán két nap elteltével az egészet – szokás szerint – letagadja: „A Fidesz-közeli Munkáspártról és a Fidesz-közeli Mi Hazánkról beszéltem, amikor fasisztákról és kommunistákról volt szó.” Tényleg? Akkor miért azt mondta, hogy őket képviseli? Ez úgy hazudik, mintha nem lenne holnap.
És akkor ott tartunk, hogy elfogytak a jelzőink. Nincsenek már el nem koptatott, nem közhelyes gondolataink erre az ámokfutásra. Mert mi újat lehet még mondani arra, aki egyik nap lefogyatékosozza a Fidesz szavazóit, másnap leostobázza mindazokat, akiknek fontos a határkerítés és a rezsicsökkentés, harmadnap számba veszi, hány zsidó és homoszexuális van a Fideszben, negyednap leaberráltoz pár millió embert, ötödnap sötétben tartott, trágyával etetett gombáknak minősíti a kormánypártiakat, hatodnap arra célozgat, hogy a kandelábereket nemcsak plakátragasztásra lehet használni, hetednapon pedig Indiába küld szemműtétre? Mit lehet erre felelni? Semmit. Már semmit. S ez így megy nap nap után. Magyarország túlterheléses támadás alatt áll. A támadót úgy hívják: Márki-Zay Péter.
Volt egyszer egy Péter, a kőszikla, akire Jézus az egyházát építette. És van most nekünk egy másik, hat- vagy hétgyerekes Péterünk, Márki-Zay, aki szerint ő nem Jézus tanítványa, hanem olyan, mint Jézus maga. Be is számolt eme csodás, „vallásos élményéről”: tanítványául hívá Judit és András apostolokat, akik e hívásra híven megfeleltek, s a kezük ügyébe eső megszentelt mikrofonokat nagy ívben elhajíták, csak hogy mellészegődhessenek tanúságot tenni, betűvetőket egzecíroztatni, Fideszt buktatni. A háttérben Ferenc testvér örvendezik vala. Ezek az ellenzéki evangélium igéi. A mi, Amerikából érkezett Péterünk bizony nem kőszikla, hanem üledékes löszfal. Mindennap összeomlik. Bolond, aki ilyenre építkezik.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Délmagyarország/Török János)
