Bár a hazai baloldal számára a választások eredménye nem csupán bukást, hanem voltaképp teljes megsemmisülést jelent, a Nap mégis felkelt, majd lenyugodott, a Föld nem állt meg forogni, a madarak csicseregtek, így a katasztrófát túlélő politikusok élőhalottként folytatták tevékenységüket. Pontosan ugyanott, ahol vasárnap abbahagyták. Ez pedig szépen megmutatja, milyen fából faragták őket.
A megélhetési politikusok nagyon rossz helyzetben vannak, hiszen semmihez sem értenek, csak a politikához, bár némelyikük kifejezetten rosszul műveli ezt az amúgy szép szakmát. Csakhogy nincs alternatívája egy Párbeszéd-szintű mikropártban bármelyik vezetőnek. Megragadt a székében, az alkuk segítségével bejut a parlamentbe, onnan pedig őt gyakorlatilag lehetetlen kimozdítani. Nem szavaztak rá elegen, sőt látványos a hatalmas elutasítottsága, de ahhoz erkölcsi tartás kellene, hogy kimondja, elég volt, én nem végzek hasznos munkát. Képviselőkről beszélünk, olyanokról, akiket a demokratikus játékszabályok szerint más emberek felhatalmaznak, hogy szóljon a nevükben. Egy szavazók nélküli, de a parlamentbe mégis bekerült minipárt emberei senkit se képviselnek, kizárólag saját magukat. De az ő világuk nem a földön van, hanem egy jóval emelkedettebb, elméleti szinten, ahol a hatalmat gyakorolják. Megszokja a lebegést az egyszeri, senkiért felelősséget nem vállaló politikus, így soha nem tud már leszállni a földre.
