A nagyképűsködés, a fennhéjázó, kioktató hang azonban csak a máz, a dukkózás alól egyre inkább előtűnik a totális tanácstalanság, amit politológusok úgy jellemeznek: útkeresés zajlik a baloldal soraiban. A szétesettséget az is illusztrálja, hogy bár a közös nevező az, hogy semmilyen, egy körömhegynyi kormányzati, nemzeti, lakossági eredményt sem hajlandók elismerni, és mindenre nemet mondanak, teljesen különbözőképpen kommunikálnak. Az LMP álszakmai érvekbe csomagolt pánikkeltéssel próbálkozott a Sajó vasszennyeződése kapcsán, az MSZP pedig feltette a farizeus lemezt a pedagógusok helyzetén borongva, úgy téve, mintha a kormány egyáltalán nem emelt volna bért, ők pedig a hatalom birtokában nem bocsátottak volna el 15 ezer pedagógust, nem tették volna tandíjassá a tanárképzést, nem csökkentették volna a 13. havi bér elvételével a fizetést és nem zártak volna be 386 iskolát. A Momentum ismét megkísérelte kenterbe verni a DK-t és a Jobbikot a gyűlölködési derbiben, egyfajta negatív csúcskísérletet téve, hisz ennyire konkrétumokat nélkülöző, kizárólag fröcsögést tartalmazó beszédek még a mai nyomott színvonalú baloldalon sem sűrűn hangzanak el. A parlamenti felszólalásai szüneteltetésével felhagyó bukott Jobbik-vezér, Jakab Péter mennyezetrepesztő demagógiaáradata demonstrálta legkarakteresebben a baloldal önfelszámoló, irracionális mozdíthatatlanságát. Úgy ágált, mintha nem töpörödött volna össze a frakciója az állandó közbotránkozást okozó felszólalásai, illetve eddigi szavazóik elfordulása miatt. A teljes zavarodottságnak a DK a legbiztosabb indikátora: ismét hallgatással tüntettek, a bojkottot választották. A magát sikeres pártvezérnek eladó, a feneketlen vágyaihoz képest valójában sorozatosan sikertelen Gyurcsány Ferencről a végén olyan kép bontakozhat ki, hogy ha a kormányt törvénytelennek tartja, akkor a választást szintúgy, s így saját frakcióját is, ezért süpped a gyerekesen durcás hallgatásba.

A baloldal bourbonizálódásának lehetünk tanúi: semmit sem tanultak, de még azt is elfelejtették, amit tudtak. Igazából két dologban egységesek a baloldalon: először is nem tudják, mihez fogjanak. A másik egységpont: ellenségnek tekintik a kormánypártokat és a polgári gondolkodású, konzervatív embereket. Ez utóbbi gyűlölködéssel viszont a morális szempontokon túl az a gond, hogy nincs Magyarországon minderre választóképes kereslet, bármennyire is buzdítanának ilyen szélsőségességre a nyugati baloldalról, Brüsszelből és Washingtonból. Dömötör Csaba a Jobbiknak címezve arról beszélt reagálásában, hogy a nép döntött róluk április 3-án, tehát ide vezetett a provokációs és fenyegetéses politika. A Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkárának szavait azonban az egész baloldal magára érthetné és megfontolhatná.

Borítókép: Jakab Péter, a Jobbik frakcióvezetője napirend előtt szólal fel az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. május 23-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)