Ötforintos

Márki-Zay Péter a jelek szerint az a típusú ember, aki nem hagy a járdán heverni egy ötforintost, elteszi, hátha a jövőben pont erre lesz szüksége, ha kiflit vesz. A takarékos életmód igencsak becsülendő, példamutató a jövő nemzedéke számára. Persze vannak ennek hátulütői is, és könnyen tévútra juthat az ember, ha csak a járdát figyeli.

Nem tudjuk, mennyi pénz maradt a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) kasszájában a rendkívül csúfosan elbukott választási kampányt követően. Nem is nekünk kell tudnunk, hanem azoknak, akik a kampányban részt vettek, alkalmasint fizettek annak az embernek, aki a tiszta kezeiről és a korrupció elleni kérlelhetetlen harcáról ismert – legalábbis a plakátok szerint. Talán rengeteg pénz maradt, amelyből esetleg megvalósulhat a hódmezővásárhelyi polgármester álma, a legendás új párt. Úgy tűnik, Márki-Zay Péter kizárólag olyanokkal barátkozott össze, akik még a Dávid Ibolya-féle MDF időszakában voltak mérsékelten fontos tényezők, aztán megöregedtek, elrohant mellettük az élet és a politikai aktivitás időszaka, s látható, hogy ők se szeretnének csatlakozni ehhez a virtuális párthoz, amely legalább húsz évet késett. De akárhogy is van, pénz kell rá, még akkor is, ha a valóságban kizárólag a bukott baloldali ikon lesz a tagja.

További A Helyzet híreink

Kampányadományokon ücsörög Márki-Zay Péter

Az pedig nem kizárt, hogy az MMM nevű, ugyancsak teljesen virtuális, senkit meg nem mozgató szervezet kasszájában levő pénzt fogja erre a célra felhasználni a kapitány, úgy okoskodva, hogy az adományozók egy folyamatos küzdelemre gondoltak, amikor támogatták a kampányt. Amolyan permanens forradalom ez, s hiába az irtózatos bukás, a polgármester számára kicsi Hódmezővásárhely, ő az egész országot akarja ma is vezetni, ő érzi magában az erőt és a tehetséget. Lehet így okoskodni, persze. Mások pedig másként értelmezik a közelmúlt eseményeit, s a pénzüket akarják viszontlátni, amit – ki tudja, milyen feltételekkel – adtak a múltat végképp eltörölni igyekvő mozgalomnak. Kész Zoltán nyílt levele szépen rávilágít arra, milyen hihetetlenül és szánalmasan kicsinyes volt ez az önmagát rendszerváltoztatónak és őszintének beállító szivárványkoalíció. Itt senki se bízik senkiben, a bukás után pedig elkezdődik a marakodás. A tervek ugyanis feltehetően arról szóltak, hogy a kormányváltást követően miként lehet majd helyezkedni. Arra senki sem készült fel, mi lesz bukás esetén, hiszen az a forgatókönyv nyilván csak egy fideszes elhajlás lett volna.

Pedig ha valaki politikával akar foglalkozni, akkor éppen az a lényeg, hogy minden eshetőségre fel kell készülnie, a lehetetlent is számba kell vennie, és őrületes alapossággal kell dokumentálnia, ki miként segítette a küzdelmet. Hosszú távon csakis ez vezethet sikerhez, ez az alaposság és a tisztességes elszámolás. Nagy kérdés, ki hinne ezek után Márki-Zay Péternek, ki támogatná hagymázas álmait, ki segítené egy újabb kampányát. A jelek szerint ő ugyanis az a típus, aki, miután meghívják ebédre, a pincérnek letett borravalót visszakéri. Mivel rengeteg az ügyben a kérdőjel, egyáltalán nem biztos, hogy a kapitány az eltévelyedett, rosszul gondolkodó politikus. Lehet, hogy az egész politikai csoport DK-stul, Momentumostul így gondolkodik, ügyeskedik, manipulál, reménykedve, hogy egy nap az Európai Parlament csapatai elfoglalják Magyarországot, és őket teszik meg ideiglenes helytartónak a megszállt államban.

Amíg ez nem történik meg, addig marad a civakodás, az ötforintosok számlálása és a keserves mantra, hogy Magyarországon nem lehet élni az igazságtalanság, a kormány túlhatalma és a korrupció miatt.

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Mirkó István)