időjárás 25°C Orbán 2022. május 25.
logo

Kié az Adria?

Szentesi Zöldi László
2022.05.13. 06:00 2022.05.13. 08:15
Kié az Adria?

Herczeg Ferenc – akit nem minősíteni, egyszerűen csak olvasgatni kellene – lassan száz esztendeje feltárta nekünk a magyar Adria természetrajzát. „Azt mondták, nem való, hogy magyar író létemre idegenben ölöm az időmet és szedem a benyomásaimat. Kálmán király emlékére kérdem: hát Magyarország már nem terjed a Kárpátoktól az Adriáig?”

Válaszoljunk az író helyett: Magyarország addig terjed, amíg otthon érezzük magunkat. És bocsásson meg a világ, közép-európai emberek lévén az Adrián, Krakkóban, Brassóban vagy Brünnben nagyon sok magyar otthon érzi magát (és viszont), Európa távolabbi tájait, népeit gyakran már meg kell fejtenünk.

Hogy a magyarországi és horvátországi baloldal azonmód revizionizmussal támadja Orbán Viktort, mert történelmi kitérőt tett, voltaképpen természetes. Éppen az volna a meglepő, ha a horvát baloldali azt mondaná, hogy bunyevác magyarok között otthonosan érzi magát, hiszen a baloldali, éljen bárhol, mindig ideológiai gátak előtt toporog, ugrani nem mer, csak bámészkodik. Tényleg ne legyünk már gyerekek, ne szítsunk ellentétet, ne bomlasszunk, ne játsszunk haragszomrádot ostoba félremagyarázások miatt.

A győzelem holnapja

A második világháborús győzelem napja hetvenhét év elteltével már emlékeztet a gyerekek kerületi serlegversenyére.

Mi, magyarok kedveljük a horvátokat (szerintem ők is minket, de erről nyilatkozzon egy horvát publicista, ne én). A pécsieknek Eszék – maradjunk ennyiben – nem szomszédvár, ezerszer több. Az Adriára évente nyaralni érkező magyar százezrek nemzetközi összehasonlításban is sokan vannak, szépen építik a horvát turizmust. Közös nemzeti emlékezetünkben ott van Zrínyi Miklós, ott vannak a Frangepánok, a nagy író, Miroslav Krleza Budapesten is élt, működött, hadd ne soroljam vég nélkül a sokszázados baráti kapcsolat tanúje­leit. Horvátország Magyarországról nézve barátságos, kedves hely, de egyúttal több is annál: testvéri ország, benne a testvéri horvát nemzettel. Barátaink, rokonaink, szomszédaink – egy ilyen kapcsolatban nem magyarázkodunk, pusztán azért, mert az ember nemigen tud arról mit mondani, miért szereti jobban a családtagjait, mint másokat.

Miután sok-sok évszázadon át közös államban éltünk, és annak az államnak Magyar Királyság volt a neve, tökéletesen haszontalan arról beszélni, hogy létezik-e magyar Adria vagy sem. Igen, létezik, ahogyan nyilván ír Adria vagy baszk Adria is van, de engedtessék meg kimondani, hogy a mi tapasztalataink számosabbak, mélyebbek. A közös államban, ahol együtt éltünk sokáig, magyar hajók is állomásoztak az Ad­rián, magyar tisztviselők ezrei éltek a tengerparton, közös politikai, társadalmi, kulturális ügyek vettek körül bennünket. Az Adria, ez a hajdani nemzetközi színtér, amely sok-sok nemzethez és birodalomhoz tartozott, s látott velenceit éppúgy, mint törököt vagy jugoszláv kommunistát, ma – részben – Horvátországé. Ez a realitás, a mai valóság, de amikor magyar Adriáról beszélünk, miniszterelnökünk pedig arról, hogy azt elvették tőlünk, akkor nem területről van szó. Hanem érzésről, a múlt iránti fájdalomról. Arról a megalapozott tapasztalatról, hogy sem a Magyar Királyság, sem a Monarchia nem a népek börtöne, és annyi különbség és viszály ellenére is jó volt együtt élni. Hogy nekünk, a magyar nemzet tagjainak is lehetett tengerünk, és hogy például nem kell méregdrágán kikötőt bérelni a XXI. században, ha mondjuk a tengeri áruszállításból is szeretnénk részesülni.

A nemzetközi baloldal horvátországi és magyarországi tagozata mindezt nem érti, mert nem értheti. De bocsánat: nehogy már mi, horvát és magyar patrióták kérjünk elnézést, mert hiszünk a két nép barátságában, a közös múltban, jelenben és jövőben!

Nem vagyunk egyedül

Magyarország nincs egyedül, noha a magyar kormány képviseli a legkarakteresebben azt az álláspontot, amely több uniós tagállam érdeke is.

Borítókép: Fiume, kikötőváros, Horvátország (Fotó: Kisalföld/Csapó Balázs)