Mintha a szivárványos összeröffenés nem elveszítette volna utcahosszal a megméretést, hanem ellenkezőleg: a nép pajzsra emelte őket, csak valami jogászkodó ármány és a trükkös választási szabályok megfosztották őket attól, hogy ők dirigálhassák az országot a brüsszeliek szájíze szerint. Ha ma élne Mikszáth Kálmán, hát valószínűleg most írná meg a Két választás Magyarországon című művét, nem máskor. Azt ecsetelné, hogy volt egy olyan választás, amelyet a valóságban rendeztek meg a rengeteg nemzetközi ellenőr vigyázó szemei előtt, és volt egy másik, amit az internacionalista emlőkön csüngő liberálbaloldal nyert meg. Ez utóbbi azonban – a globalista hatalmak és hazai sleppjük őszinte sajnálatára – csak és kizárólag a saját képzeletükben, genderrózsaszín álmaikban játszódott le, nem pedig a valóságban. A mai LMBTQ-fetisizáló baloldal ugyanis úgy tesz és kéri számon pökhendi stílusban a kormánypártokat, mintha ők lennének a nagybetűs Nép. Mintha nem csupán a tengerentúli s brüsszeli szponzoraik delíriumos vágyait közvetítenék a T. Házban, hanem a magyarok többségének az akaratát. A józan nép azonban egészen máshogy döntött. Hiába fogadták meg a balosok Gyurcsány azon tanácsát, amely úgy szólt: Legyetek Gyurcsányok! Az emberek ugyanis nem szeretik a Gyurcsányokat, vagyis az ellenük politizálókat, mert felismerik, ha a farkas ártatlan bárány bőrébe bújik. Éppen ez derült ki egyébiránt április 3-án, amikor a polgárok végleg lesújtó ítéletet mondtak hagymázas elképzeléseikről. Ehhez képest a baloldali pártszerűségek úgy tesznek, mintha nem pusztán voksolásból látnának egy másikat, hanem gazdaságból és költségvetésből is. A jelen beterjesztett büdzsétervezet helyett egy másikat, általuk sötétre festettet vizionálnak, ahol megszorításhegyek várnak a lakosságra, a gazdaság pedig a sor végén kullog és nem is látja a többi EU-tagországnak már a hátát sem. Pedig a valóság megismerésére nem is kellene a lepropagandistázott polgári sajtó híradá­sait tanulmányozniuk, elegendő volna, ha az általuk amúgy ­szolgaian körülhozsannázott nemzetközi szervezetek, hitelminősítők, uniós intézmények véleményét tekintenék irányadónak a magyar gazdaságról. A sok országénál alacsonyabb infláció, a költségvetési hiány tervezése ezek tükrében teljesen reális, az energiaárak jövőbeni alakulását pedig szintén kontroll alatt tartja a kabinet – bármennyire is fáj ez a tehetséges, talpraesett ügykezelés a notóriusan, kórosan ellenséges ellenzéknek. A gazdasági növekedés pedig továbbra is lendületben van, és a reá­lis várakozások szerint erőteljes marad jövőre is.

Hát akkor mi kell még az önmagával állandóan ellentmondásba keveredő baloldalnak, amely például kevesli a minimálbért, tudathasadt módon mégsem szavazta meg, és kormányra kerülve mindig minden juttatásból csak elvett? Tállai András pénzügyminiszter-helyettes egyensúlyi költségvetésnek nevezte a jövő évi büdzsét. Azt kívánjuk tehát az intellektuális bomlás jegyeit mutató baloldalnak is, hogy szintén az egyensúly és ne a skizofrénia irányában keresse a politikai érvényesülést.

(Borítókép forrása: Mirkó István)