Nem mintha hírértékű lenne, mi történik egy pár százalékos lumpenpártnál, de azért rögzítsük: Gyöngyösi Mártont választották szombaton a Jobbik elnökévé. Bár az kétséges, hogy amikor e cikk megjelenik, még létezik-e a párt, esetleg addigra kollektíven kizárják és megerőszakolják egymást. Végül is nem számít. Mindenesetre Gyöngyösi máris jelezte: megtartja EP-mandátumát. Nem hülye ő, esze ágában sincs elugrani a talicskányi pénz elől, amit Brüsszelben ráöntenek.
Ízlelgessük: Gyöngyösi Márton a Jobbik elnöke. Idézetek tolakodnak az ember elé. „Nyílt és részletekbe menő vitát kell indítani az Európai Unió előnyeiről és hátrányairól, a szervezet elhagyásáról szóló népszavazás előtt. Itt az utolsó esély, hogy az ország elhagyja a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyíltan vállaló uniót.” Gyöngyösi mondotta ezt még 2012-ben, nem sokkal azután, hogy párttársai uniós zászlót égettek. Eltelt szűk tíz esztendő, s mit művel a mostani, brüsszelitává lett Gyöngyösi? Például a Gyurcsány-párti Ara-Kovács Attilával együtt petíciót indít az uniós egység megőrzése érdekében. Mert most már mégse annyira fontos a szuverenitás. Most már inkább az a fontos, hogy mindenki azt bégesse, amit Brüsszel előír. Az eurószázezrekkel kivakart Gyöngyösi ma már ilyen mondatokkal legyezgeti Von der Leyent: „A javasolt [oroszellenes gazdasági] szankciók jók és hatékonyak.” Tudniillik Gyöngyösi „közgazdász”, s mint ilyen, azt hiszi, ért hozzá. Holott már a gyengeelméjűek is fölfogták: a szankciók egyedül Európát roppantják meg, miközben az oroszok nevetve, rekordáron adják el az olajukat.
