Voltaképpen szórakoztató, ahogyan a Jobbikból távozottak gründoltak maguknak egy-egy pártot, mozgalmat, Volnertől és Bencsik Jánoson át Varga-Dammig lehetne sorolni a kezdeményeket. A lényeg mégis az, hogy a két egykori pártelnöknek, Vonának és a jelek szerint mostantól Jakabnak is megvan a maga kis bizniszmozgalma, úgy 0,0004 százalékos támogatottsággal. A Jobbik-árvák sorsa – a Mi Hazánkat kivéve – nem lehet más, mint a teljes eltűnés. Hogy miért nem lehet méltósággal lelépni a közéletből, miért kell feltétlenül víz alatti úszóversenyt játszani, talán csak ők tudják. Gondolom, a régi, szép kábulat két hajtóeszköze, a hatalom és a pénz azért ott motoszkál a döntéseikben. Hiszen a civil élet, annak unalmas mindennapjaival, a munkába állás felelősségével kétségkívül kevésbé vonzó, mint a hosszú éveken át megszokott villogás, a mozgalom irányítása. A kisgazdásodás mégis elkerülhetetlen, a búcsúszimfóniára már régen összeálltak a maradék hangszeresek. Persze az évek során egyre kiégettebb figurák, hiteltelen tökfilkók és demagóg hajcsárok kerültek a Jobbik élére, bár ez utólag már csak az objektív megfigyelőnek hasznos fejlemény.

Jakab Péternek alkalmasint nem az a legnagyobb tragédiája, hogy a hőbörgésen kívül semmihez sem ért, hanem hogy egypólusú politikus. A nímandságnak veretes hagyományai vannak a hazai közéletben, amikor az országot külföldi csapatok megszállják, akkor szokott eljönni az ő idejük. Időnként a nép tájékozatlan, irigy része is csatlakozik a gyűlöletkampányhoz. Fájdalom, Jakabnak nagy dobás már nem jutott a történelem urától, és amikor krumplival hadonászott a parlamentben, már tudtuk, hogy a gumós növények felismerésén kívül eredeti produkciót nem várhatunk tőle. A magam részéről nagy elismeréssel adóztam a mamuszos csaj felbukkanásáért: végre történt valami, ilyenkor a politikai újságíró megmozgatja fáradt tagjait, rákacsint a másik újságíróra, de nem vár semmit. Hiszen Jakab pusztán egypólusú bohóc, a krumplik ura. A mutatvány véget ért, a cirkusz bezárt, holnap munkanap, az emberek elindultak hazafelé.

Hogy mit hoz a jövő? Nem tudjuk, de a múltról hasznos dolgokat mondhatunk. Jakab minden szava, minden mondata erős érv volt az újabb fideszes kétharmad mellett. Csak a vak nem látta, hogy lefeküdt Gyurcsánynak, s hogy Vonával nagy egyetértésben prostituálta, kiárusította a saját pártját. Ezt azért illik nem elfelejteni. Mint ahogyan azt sem, hogy a kormánypártnak voltaképpen szerencséje van azzal, ha ellenfél híján egypólusú, mohó, törtető emberek gyülekeznek a túloldalon. Olyasvalakik, akik semmiben nem hisznek, csak a szaporodó face­bookos lájkokban. Melyek ellenére az ellenzéki kormányfőválasztáson persze a három közé sem került a pártelnök, majd a saját munkatársai és bizalmasai vágták ki pártvezetésből, frakcióvezetésből egyaránt.

Ennek a történetnek így lett vége. Hogy a krumplik ura a „nép pártján” áll-e? Lényegtelen: erről a fajta szint alattiságról nem érdemes többet írnunk.

Borítókép: Jakab Péter (Forrás: Facebook)