A magyar közvélemény nem kizárólag a baloldali sajtóból tájékozódó része már napok óta hüledezik azon, hogy két felkent bíró az amerikai nagykövetnél járt, David Pressman úr szíves meghívásának eleget téve egy kis tereferére, szakmai megbeszélésre. Pedig nem is kellene annyira felkapni a vizet, hiszen csupán annak a baloldal által sunyin, nyíltan soha be nem vallottan sulykolt korszellemnek megfelelően jártak el a felek, amely szerint nem a pártatlanság a legfőbb követelmény a közéletben, hanem a pártosság. Vagyis felismerték azt a szükségszerűséget, hogy ha egyszer baloldali érzelmű, kötődésű az Egyesült Államok nagykövete és a jelek szerint a két bíró is, akkor nekik a traccsparti, baráti elbeszélgetés valójában munkaköri kötelezettség, politikai elvárás. A két bíró azonban annyira benyelte a liberálbalos mantrát, hogy elfelejtkezhettek arról: a pártosság csak az ő belterjes köreikben teljesítendő követelmény, a jelenlegi társadalmi és politikai közmegegyezés szerint egyelőre még a pártatlanság az elfogadott viselkedési norma az igazságszolgáltatásban.
Minderre persze szokás szerint azt mondják a baloldalon: „És akkor mi van?” Lényegében ennek megfelelően reagált a botrányra a hazai baloldali, külföldkiszolgáló sajtó – de sajnálatosan az Országos Bírói Tanács (OBT) is, amelynek tagjai az amerikai nagykövetnél lejelentkező bírák. És ez utóbbi különösen vérlázító, hisz az igazságszolgáltatásnak a szervilis szerepekre mindig kapható balos médiával és más politikai aktorokkal ellentétben kutya kötelessége volna pártatlannak lennie.
Ahogy a Kúria elnöke leszögezte közleményében: a nagykövetek igenis politikai szereplők. Ahogy fogalmazott: a végrehajtó hatalom részeseiként saját országuk elnökének, miniszterelnökének vagy külügyminiszterének utasítására járnak el. Kell-e még ehhez bármit is hozzátenni, hisz olyan világos, mint a nap, hogy Mr. Pressman globalista előretolt helyőrséget játszva úgy gondolta, eljött az ideje annak, hogy kijelölt helytartóként rendet tegyen ebben a renitens országban, elsőként az elkanászodott igazságszolgáltatásban. De minek is kellene külön érveket felsorakoztatni, amikor maga a diplomata nem hagyott egy másodpercnyi kétséget sem afelől, mi végre is jött létre ez a kis munkamegbeszélés?
