Hatalmas vita kerekedett a napokban arról, hogy ki kit nevezhet propagandistának és valódi újságírónak. A félreértések elkerülése végett azonban le kell szögeznünk, ez a véleményvihar egyáltalán nem Baranyi Krisztináról szól, és még csak nem is azokról, akik arra vetemedtek nemrég, hogy bajszos végterméknek nevezzék Magyarország volt köztársasági elnökét.
Jelenleg inkább azt látjuk, hogy a nagy viharhoz megfelelő bilit keresve kétségbeesett és agresszív kapálózásba kezdett a magyar balliberális oldal, mert azt érzi, hogy megszűnhet a hegemóniája azon a területen, amely manapság a politikai siker kulcsa, vagyis a médiában. A média hatalmával persze tisztában voltak már régebben is a politikusok, különösen az Egyesült Államokban. Ebből a szempontból is érdekes az a dokumentum, amely a közelmúltban látott napvilágot Richard Nixon és Henry Kissinger beszélgetéséről. Ebben a volt elnök azt közli egykori külügyminiszterével, hogy a média nem más, mint ellenség, és úgy is kell vele viselkedni.
A balliberális sajtó hasonlóan ellenséges volt hazánkban is a konzervatív oldallal már a rendszerváltás hajnalán is. A hiteles dokumentumok alapján készített, Blokád című játékfilm például azért is nagy siker, mert emlékeztet arra, hogyan használták a kilencvenes évek elején a médiát az akkori balliberálisok egy kormánybuktatási kísérlethez. Ez a folyamat egészen a kétezres évek elejéig tartott, a véleményformálás monopóliumát nem sikerült megtörni, a média szinte teljes egészében a balliberális oldal kezében volt.
Ennek segítségével időről időre sikerült is visszacsempészni a hatalomba a régi elvtársakat Horn Gyulától kezdve Medgyessy Péteren át egészen a Gyurcsány–Apró klán számos üdvöskéjéig. Ebben kezdődött el egy lényegi változás, egyre több konzervatív sajtótermék jelenik meg, különösen azóta, amióta a jobboldal kétharmados sikert ért el.
Az egyensúlyi állapotot ugyan még nem sikerült elérni, de a jobboldal már sokkal erőteljesebben hallathatja a szavát, elkezdte lebontani a posztkommunista struktúrákat.
És ez nagyon fáj a hazai baloldalon. Azt érzékelik ugyanis, hogy sorra alulmaradnak a kommunikációs és politikai harcokban, hiába próbálják meg alkalmazni a globális, liberális módszereket. Fő jelszavukká vált például a semlegesség, amit sajátosan értelmeznek: szerintük csak az lehet független, aki a balliberális mantrát sulykolja, aki nem ezt teszi, az mind propagandistának minősül.
A médiaállapotokról pedig ennek alapján írnak (fel)jelentéseket az amerikai pénzekből fenntartott álcivil szervezetek az uniós döntéshozóknak. Revolverük tölténye a fake news lett, pengéjük éle pedig a vádaskodás, és megpróbálnak rátolni az egész jobboldali médiára mindent, ami szerintük negatív jelenség. Amit viszont pozitívnak tartanak, az csak balliberális lehet, listákat állítanak fel a saját sikereikről, amelyeken természetesen ők foglalják el a dobogót.
Legutóbb a Marketing & Media magazin véleményvezér-főszerkesztők ranglistáján kerültek az élre a Partizán, a Telex és a 24.hu vezetői. Az öntömjénezésben segít az a globalista, neoliberális médiapiaci erő is, amely egyébként a cenzúra élharcosává vált, ennek megértéséhez elég csak felidézni a Twitter tragikomikus történetét. A média azért is fontos a számukra, mert a segítségével ideológiákat gyártanak (woke, LMBTQ, nyílt társadalom), és nem kívánatos, ha az ezzel szemben álló véleményével megjelenik a konzervatív oldal is mint a többséget jellemző józan ész képviselője. Aki azonban igazán független, annak fontos a többség álláspontja is, nem csak a kisebbségeké. A normalitásért is küzdeni kell, mert csak így maradhatunk valóban a jó oldalon, szabadon.
További A Helyzet híreink
Borítókép: Baranyi Krisztina (Fotó: Havran Zoltán)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
A békéhez erő kell
A magyar kormány a modern biztonságpolitika egyik legjelentősebb kihívására, a kritikus energetikai infrastruktúra elleni hibrid hadviselésre adott választ.

A körlevél kálváriája
A nagyböjt legfontosabb önként vállalt feladata, hogy valódi értelmet adjunk a lemondásnak.

Energia, háború
Ma van négy éve annak, hogy az orosz invázióval megkezdődött az ukrajnai háború. A felek fronton elért „sikerei” ehhez képest mérsékeltek.

Fénnyel eteti a szektát
Napra nap bebizonyosodik, hogy Övcsatos úrnak nem pártja, hanem fényevő szektája van.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Mesterek és Margariták
Miközben Kijevben ledöntik Bulgakov szobrát, a budapesti színpadokon új életre kel A Mester és Margarita.

Forgóajtók - Itt a globalisták mesterterve Magyar Péterrel
Jönnek, bekúsznak, próbálkoznak újra és újra.

Hérosz a kátyúban
Őrsi Gergely inkább vesz a II. kerületnek egy hókotrót.

Kossuth a spenótban
Nagy Ervin eljutott oda, hogy egy politikai kalandor külföldi pénzekből ácsolt színpadán fahangon ordibál, miközben arra készül, hogy egy brüsszeli bábkormány kultuszminisztere legyen.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
A békéhez erő kell
A magyar kormány a modern biztonságpolitika egyik legjelentősebb kihívására, a kritikus energetikai infrastruktúra elleni hibrid hadviselésre adott választ.

A körlevél kálváriája
A nagyböjt legfontosabb önként vállalt feladata, hogy valódi értelmet adjunk a lemondásnak.

Energia, háború
Ma van négy éve annak, hogy az orosz invázióval megkezdődött az ukrajnai háború. A felek fronton elért „sikerei” ehhez képest mérsékeltek.

Fénnyel eteti a szektát
Napra nap bebizonyosodik, hogy Övcsatos úrnak nem pártja, hanem fényevő szektája van.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!