Ezt követően többen megszólaltak pró és kontra az ügyben, a Fidesz fővárosi politikusa, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, Fürjes Balázs két alkalommal is nyilvános vitát folytatott Baranyi Krisztinával. Fürjes egyértelművé tette, „nagyon rossz út, ha akár bal-, akár jobboldali politikusok döntik el, hogy ki az újságíró”. Azt is többször kijelentette, hogy a politikusokat is megilleti a hallgatás, a tartózkodás joga, azonban nem hivatottak arra, hogy osztályozzák a sajtót, az újságírókat és a sajtótermékeket. Baranyi minderre azt válaszolta, hogy szerinte a valódi sajtót az jellemzi, hogy legalább ténybeli hazugságokat nem követ el, a hírcikkeiben nem állít valótlant, illetve feltesz kritikus kérdéseket a kormánypárti vagy ellenzéki politikusoknak egyaránt.

Ennél azért jóval bonyolultabb és árnyaltabb kérdés a sajtó tevékenységének és funkciójának definiálása, de most elég, ha csupán Baranyi mércéjével felvértezve belelapozunk az általa vezetett önkormányzat kiadványába, a 9 magazinba. A 2021. decemberi lapszámban például interjút közöltek a polgármester asszonnyal, amiben az egyik újságírói kérdés így hangzott: „Nem tartja az előválasztás eredményének, hogy tizenkét év után először volt több mint egy hónap, amikor a magyarországi közéletet nem a Fidesz dominálta?” Mire Baranyi tömör és velős válasza így hangzott: „De igen, nagyon is.” Aztán még fejtegette, hogy „a Fidesz erőforrásai végtelenek, a Rogánok, Habonyok nagyon értenek ahhoz, hogy gumicsontokat dobjanak a közbeszédbe, amelyek hónapokra elviszik a fókuszt bármilyen ellenzéki témáról: a nemváltó műtétektől a Városháza eladásáig egy csomó ilyen példát látunk.” Erre jött az „igazi” újságírói kérdés, azaz állítás: „Demeter Szilárd lénye.” „Például” – vágta rá a polgármester egyetértőleg. Tehát a ferencvárosi közszolgálati médiában az egy újságírói kérdés, hogy „Demeter Szilárd lénye.”

Ez lenne a valódi sajtó, az igazi újságírás Baranyi Krisztina szerint.

Az áprilisi – még az országgyűlési választást megelőzően kiadott – lapszámot, ha nincs kint a logó, összetéveszthettük volna bármelyik militáns baloldali kiadvánnyal. A címlapon nagy fotóval a március 15-i ellenzéki tüntetésről emlékeztek meg, majd a 3. oldalon az akkori – időközben leváltott – főszerkesztő, Vágvölgyi B. András írt jegyzetet, ami akár a 444-hu portálon is megjelenhetett volna. Itt érdemes megjegyezni, hogy a sértődött egykori fideszes, korábban Magyar Narancs-főszerkesztő elbocsátásával az önkormányzati újságtól Baranyi Krisztina nem értett egyet, sőt a közösségi oldalán méltatta a 9 magazin élén végzett munkáját, szerinte „az önkormányzati lapok mezőnyében kiemelkedő újságot hoztak létre”. Erről azonban még a baloldali többségű képviselő-testületnek is más volt a véleménye, maga Baranyi is utalt a posztjában arra, hogy a főszerkesztőváltás hátterében a szövetségesei állnak, de ő nem fogja szó nélkül hagyni „a szabad sajtó eltiprását”.

De visszatérve a 9 magazin áprilisi számához, a polgármester szerint a kiemelkedő színvonalú lap akkori főszerkesztője már a jegyzete elején egyértelművé tette, hogy melyik oldalon áll, kinek a választási győzelméért dolgozik. Aztán egy kitalált álhírt is beleszőtt a cikkébe, jövőbeli választási csalást vizionálva, „természetesen” kormányzati részről és orosz segítséggel.

„Ez az utolsó tangónk a választás előtt, tegyünk helyre néhány dolgot! Esélyes és esélytelen jelöltekről, a kerület határain belül és azon túl is. Országosan, európai és világszinten. Hogy tényleg ez-e a legfontosabb választás 1989 óta?, Hogy elértünk-e a falig?, Hogy mit jelent a számtalan kormányzati vörösvonal-átlépés a Szent István-i álom beteljesítése szempontjából? Vagy meneküljön, ki merre lát? Vitatkozó, veszekedő, szabad demokráciánk lesz-e, vagy egy dinasztikusan definiált türkménbasi stratégiai nyugalma, úgymond.”

Aztán következett a kitalált álhír, ahogy Vágvölgyi B. fogalmazott, jöjjön a mostani helyzet képes beszéd formában, mint napilapos gyorshír: „Megérkezett Budapestre Jevgenyij Afanaszjevics Popov mérnök, választási szakértő, az FSZB ügynöke. Popov mérnök járt már hazánkban 2018 áprilisában, amikor a választás napján este nyolc és éjjel tizenegy közötti időterjedelemben a magyar választás eredményeivel bíbelődhetett. Korai érkezését a helyzet változásával, az eredmény várható szorosabbá válásával, a többletmunkával indokolta a reptéri vörös szőnyegen, az őt üdvözlő úttörőkórus énekének elhangzása után, és közölte: reméli, legalább akkora sikere lehet, mint négy éve, és ezzel tovább segítheti Viktor Győzovics ország- és stadionépítő munkáját, abban a szellemben, ahogy azt Vlagyimir Vlagyimirovics is elvárja.” 

A jegyzet folytatásaként a főszerkesztő hozzáfűzte: „hogy lesz választási csalás, legalábbis kormányzati próbálkozás, az olyan tuti, ahogy a nap ide-oda jár az égen”.

Aztán a 6. oldalon is találunk gyöngyszemeket bőséggel. A március 15-i ellenzéki megmozdulásról, illetve a kormánypárti békemenetről szóló tudósításnak már a leadje, vagyis a cikket felvezető összefoglalója is penetráns volt. Vágvölgyi B. a közszolgálatiság jegyében „a Prosti TV c. kormányzati revolvermédiának” nevezte a Pesti TV-t, valamint szerinte „a tüntetésen megállapíttatott a magyar kormányzati felelősség Putyin ukrajnai rablóháborújában”, csakúgy mint „a Kínai Kommunista Párt és a Fidesz politikája közötti hasonlóság és összeműködés”. Aztán a tudósításban a főszerkesztő úgy fogalmazott: „Rengetegen jöttek el az ellenzéki és még többen a magát ironikusan békemenetnek nevező fidesznyik felvonulásra, azzal a különbséggel persze, hogy a gyűlöletittas békemenetelőket a Lehel tér környékén parkolászó távolsági buszok ármádiája hozta, míg a Műegyetem rakparton lévők egyéni elhatározásból, 4-6-os villamossal, 4-es metróval és a fővárosi tömegközlekedés egyéb eszközeivel közelítették meg az eseményüket. Egyéni elköteleződésből és elhatározásból tehát, és nem a falusi közmunkakápó utasítására.” A kiegyensúlyozottság nagyjából annyiban jelent meg a cikkben, hogy az ellenzéki felszólalók beszédeit összegző részben a Lehet Más a Politika egyik prominensét így vezette fel: „a bioparaszti tagozatot képviselő Schmuck Erzsébet az LMP-ből”.

Túl a minősíthetetlen jelzőkön és a baloldalon már megszokott, vidékieket lenéző, gyalázó stíluson, a békemenetről konkrétan valótlanságokat is állított Vágvölgyi B., hiszen a sok százezer résztvevőnek csupán egy töredékét – néhány ezer embert – szállították buszok az ország különböző szegleteiből, vagy akár a határainkon túlról a fővárosba, ami egyébként egy teljesen normális közlekedési eszköz, bárki igénybe veheti. Továbbá semmilyen logikai összefüggés nincs a főszerkesztő által levont következtetésben, nevezetesen, hogy aki busszal utazott, az nem önszántából ment a békementre. Nem ismerünk olyan felmérést, amiben minden egyes békemenet-résztvevőt megkérdeztek volna, hogy milyen indíttatásból érkezett az eseményre. Tehát konkrét ténybeli hazugságot írtak le az önkormányzati lap hasábjain, de a jobboldali sajtót propagandistázó polgármesternek ez nem okozott problémát, nem hallottuk, hogy elnézést kért volna, pontosított volna, és a lap sem közölt utólag helyreigazítást a nyilvánvaló és meglehetősen bornírt félretájékoztatás kapcsán, ami a legelfogultabb baloldali pártos narratívát visszhangozta.

A tények makacs dolgok – idézhetném a megunhatatlan A tanú című film egyik aranyköpését, de ahogy a zseniális filmszatíra sem csupán a felhőtlen nevetgélést szolgálta a humoros jeleneteivel, hanem élethűen bemutatta az 1950-es évek durva és egyben rendkívül primitív bolsevik terrorját és a rendszer logikáját, úgy most sincs okunk viccelődni, még ha néha arra is szükség van.

Egyszer és mindenkorra helyre kell tennünk ezt a régi alattomos marxista hazugságot, ami abból indul ki, hogy Magyarországon a valódi sajtó csak baloldali, illetve – 1990 óta – liberális lehet. Mert Baranyi otromba kirohanásának az ATV stúdiójában ugyanaz a lényege, az origója, amit évtizedek óta sulykolnak a közvéleménybe, és aminek szellemében az utóbbi tíz évben – a konzervatív, nemzeti szuverenista sajtó megerősödése óta – még nyíltabb és ádázabb harcot folytatnak, gátlástalanul, a lejáratás minden eszközével magukat baloldalinak vagy liberálisnak nevező politikusok, pártok és a holdudvarukba tartozó értelmiségiek, újságírók.

A tények, a fent bemutatott példákkal is alátámasztva viszont azt igazolják, hogy azok neveznek minket propagandistáknak, akik a legordenárébb baloldali, gyakran nyíltan nemzet- és keresztényellenes, hazugságoktól, fake newstól hemzsegő propagandát folytatják, nem is titkolva a céljukat: a kormány megbuktatását és a globalista „baloldali”, „liberális” erők hatalomra juttatását.

Borítókép: Baranyi Krisztina (Fotó: Havran Zoltán)