Háborút hivatalosan egyetlen európai ország sem deklarált, Moszkva pedig továbbra is különleges hadműveletnek nevezi Ukrajna invázió­ját, de nem kell lángelmének lennünk ahhoz, hogy magunktól is rájöjjünk: az Európai Unió keleti határa mellett zajló mérhetetlen pusztítást nem lehet másképp nevezni, mint háborúnak. Arról már lehet vitatkozni, hogy e háború kirobbanásáért egyedül Oroszország viseli-e a felelősséget, s arról is, hogy valójában ki vesz részt benne.

 Mindegy, hogy morális okokból, üzleti haszonszerzésből vagy Oroszország meggyengítése céljából, de a harckocsik szállításával a nyugati országok átlépték a Rubicont, s már csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy katonákat küldjenek a frontra. A takarók, sisakok, talán még a lőszerek szállításakor is lehetett erkölcsi megfontolásokról beszélni, de a tankok már egyértelmű ultimátumot jelentenek.

Lassan, de biztosan, kezdi így érezni Európa is. Mármint a lakosság, nem a háborút szító politikusai. A Századvég közvélemény-kutatása kristálytisztán megmutatja az európaiak háborúval kapcsolatos álláspontját. A harcias oroszellenességükről ismert lengyelek, baltiak és északiak továbbra is habozás nélkül adnának meg mindenféle katonai segítséget Ukrajnának. A legtöbb európai társadalom véleménye azonban erősen megosztott, a közép-európaiak pedig kifejezetten leállítanák a fegyverszállítást. Még a németek is, akiknek nevében Annalena Baerbock már szinte háborút hirdetett Oroszország ellen.

Az orosz gázszállítást sem akarta leállítani, s eredetileg tankokat sem akart küldeni. Minden bizonnyal úgy érezte – ahogy a németek egy jelentős hányada –, hogy ez nem Németország háborúja. A sarokba szorított, hangszálaitól megfosztott Olaf Scholz helyett is kimondjuk: nem akarunk háborúban állni senkivel!

Borítókép: Ágyúlövedékek egy Leopard 2A4 német harckocsi előtt (Fotó: MTI/EPA/Vladimir Prycek)