Tiltakozását fejezhetné ki ugyanakkor a balliberális értelmiség egésze, köztük Ungváry Krisztián akkor is, ha azt hallják ugyanerről a társaságról, hogy vidéken úgynevezett „Élettér Munkacsoportot” hoztak létre a cigányság által elfoglalt terek visszafoglalása érdekében. Az egyik tagjuk, Bíró László pedig úgy lehetett a baloldal közös borsodi választási jelöltje, hogy ezt megelőzően minden következmény nélkül pocskondiázhatta, illetve a fasiszta gúnynevet használva „tetűcsúszdásoknak” nevezhette a magyar zsidóságot. Nyilván meg kell döbbennie egy történésznek azon is, hogy ha az ilyen politikusokkal minden szemrebbenés nélkül összefogást hirdet a választáson szinte az egész ellenzék.
De harsonákat fújhatna egy történelemmel foglalkozó szakember akkor is, ha egy gyurcsányista pártkatona, László Imre, újbudai polgármester szájából azt hallja, hogy Adolf Hitlert dicsőíti, mondván: a diktátor milyen nagy eredményeket ért el, a munkája Németország felemelkedését hozta. Aztán annyira belelendül a nácik fényezésébe, hogy egy következő megszólalásában összekeveri Nelson Mandelát Josef Mengelével.
Lenne tehát miért kongatnia a vészharangot Ungváry Krisztiánnak, ha az igazán aggasztó megnyilvánulásokra koncentrálna, amelyek sajnos a mai napig árnyékot vetnek a magyar politikai kultúrára.
De nem. Ungváry Krisztián nem ezt teszi. Nem a náciktól retteg ugyanis, hanem Orbán Viktortól és a kormányától, pontosabban zsigerből gyűlöli a jelenlegi kabinetet. Ezért kapaszkodik bele minden apró szalmaszálba, kiforgatva az olyan mondatokat is, amelyeknek a szándékuk szerint semmi köze sincs a nemzetiszocialistákhoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!