Ismét hallatta a szavát, és előkapta a nácikártyát a belső zsebéből Ungváry Krisztián, a hivatásos rettegő. Egy történész esetében ebben alapjában véve nem lenne semmi meglepő, ha valóban olyan jelenségekkel találkozik, ami elfogadhatatlan egy demokratikus társadalomban, és mondjuk a vészkorszak ocsmány tombolásának emlékét idézi fel.
Meg kellene szólalnia például, ha olyan politikust fogadnak tárt karokkal a Spinoza-házban, aki a pályája hajnalán árpádsávos gárdamellényben masírozott egy turulszobor körül azon a környéken, ahol zsidó származású honfitársaink tömegét lőtték a Dunába nyilas pribékek. Mint ismert, ez a politikus, Vona Gábor sokáig szó nélkül megtűrt a pártjában egy olyan félkegyelműt is, aki képes volt meggyalázni a zsidóüldözés áldozatainak emlékművét, beleköpve a vascipőkbe.
Egy tisztességes történésznek, akinek szakterülete a második világháborús időszak, nyilván akkor is ki kellene fejeznie a nemtetszését és felháborodását, ha ennek a pártnak, vagyis a Jobbiknak elnöke lehet az a Gyöngyösi Márton, aki korábban egy parlamenti felszólalásában arra tett javaslatot, hogy listázzák azokat a képviselőket, akik zsidó származásúak, mert szerinte ezek az emberek nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek Magyarország számára.
