A negyedik kétharmadon túl, az ötödiken innen egészen egyértelműen megállapítható, a magyar baloldal már hosszú évek óta nem tudja elképzelni, hogy valamiféle külső segítség nélkül hatalomra kerüljön.
Így volt ez már akkor is, amikor a Gyurcsány-kormány idején, 2008 nyarán az elhárítás vezetője abban állapodott meg az alvilág meghatározó figurájával, Portik Tamással, hogy bizonyítékokat gyűjt és kreál vezető fideszes politikusokról a szocialisták hatalomban tartása érdekében.
A 2010-es választás azonban kétharmados Fidesz-győzelmet hozott. A baloldal a súlyos vereség után szintet lépett, ekkor vált gyakorlattá, hogy a Soros György által pénzelt NGO-k mellett bevonták Brüsszelt az Orbán-kormány elleni belpolitikai küzdelembe. Az új alaptörvény megalkotása, illetve a médiatörvény módosítása ürügyén lobbiztak az uniós vezetőknél Magyarország megbüntetéséért. Aztán jött 2014 és egy újabb kétharmad, majd aktivizálta magát André Goodfriend, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A diplomata példátlan felforgató tevékenysége az úgynevezett kitiltási botrányban csúcsosodott ki. Ekkor a baloldal éppen Goodfriendben látta a megváltót.
Nem sokkal később, 2015-ben egy másik „jó barát”, Simicska Lajos is hadat üzent Orbán Viktornak. Az identitását, lelkét vesztett Jobbik és az egész baloldal messiásként tekintett az addig első számú közellenségnek tartott nagyvállalkozóra. Simicska annyit mindenképpen segített, hogy a tulajdonában lévő médiumok előbb kritikus hangot ütöttek meg a kormánnyal szemben, majd egyre élesebben támadták a konzervatív oldalt. A milliárdos érdekeltségébe tartozó hirdetési cégek is kivették a részüket a kampányból, az országot elárasztották a Vona Gábort népszerűsítő, illetve a Fideszt lejárató plakátok. A Simicska-bomba, a Fidesz támogatottságát megroppantó nagy sztori azonban elmaradt, és 2018-ban jött a harmadik Fidesz-kétharmad.
A 2022-es választásokat megelőzően a Soros-birodalom mellett az amerikai Demokrata Párthoz és annak holdudvarához tartozó igazi nagyágyúk jelentek meg. Ezek a körök egy amerikai és egy svájci alapítványon keresztül négymilliárd forintnyi dollárral támogatták a magyar baloldal választási kampányát. A külföldi segítség jelentős részét a baloldal revolvermédiájának számító EzaLényeg kiadója, valamint a Bajnai Gordon volt kormányfő nevével fémjelzett DatAdat-csoport zsebelhette be. De hiába volt minden trükk, megannyi cselvetés, a polgári oldal sorozatban a negyedik kétharmados győzelmét is elkönyvelhette.
Az ellenzék stratégiája azonban az újabb választási vereség után sem változott. Jelenleg is Brüsszeltől és Washingtontól várják a segítséget. Gyurcsány Ferencék az unióban minden követ megmozgatnak azért, hogy Magyarország ne, illetve minél később kapja meg a jogosan járó forrásokat. Ugyanezek a politikusok egyébként nemrég azért imádkoztak, hogy David Pressman nagykövet valami hatalmas „szankcióval” sújtsa hazánkat, de a várt nagy bejelentés elmaradt. A magyar baloldal legnagyobb gyengesége, hogy a saját erejéből gyakorlatilag semmit nem képes véghez vinni. A politikusaikból hiányzik az az intellektuális teljesítmény, a vízió, ami meghozhatná az eredményt. Csetlenek-botlanak, még a kordonbontás is szánalmas utánzata annak, amikor a Fidesz szerelte szét a Parlamentet övező, akkor valódi szimbólumnak számító kerítést.
Így maradt nekik a tenyerükkel összefordított kezük. Imádkozni azonban csak annak érdemes, akinek van hite. Az Istent, a hazát, a családot tagadóknak ez teljesen felesleges időtöltés.
