Ötvenmilliárd euró. Ennyit szánna lapértesülés szerint Brüsszel az ukrán ellentámadás támogatására. Ez csaknem a fele hazánk éves költségvetési főösszegének. Magyarország az Európai Unió tagja, Ukrajna viszont nem. Érdemes ezt ezen a ponton leszögezni, mielőtt olyan látszat keletkezne, hogy pont fordítva van. Miként azt Verhofstadt úr lázálmában már a képünkbe fröcsögte, vagyis amikor arról hőbörgött, hogy a magyarokat azonnal ki kell hajítani, az ukránokat pedig föl kell venni a közösségbe. Ám szerencsére ez a verzió még csak az ő csökött agyában létezik.
Az Európai Bizottság az Ukrajnának szánt korábbi pénzügyi csomagokkal ellentétben a jelenlegit a tagállamok hozzájárulásaiból finanszírozná, vagyis nem a piacokról vennének fel hitelt, hanem pótbefizetésekre köteleznének mindenkit. Ehhez nyilván módosítani kell a hétéves költségvetést, jó alkalmat teremtve a parlamenti választások előtt a kampányacsarkodásra.
Jutna tehát az ötvenmilliárdos kötelezettségből a magyar adófizetőkre is.
Azokra az adófizetőkre, akik hosszas huzavona, osztódással szaporodó feltételek, mérföldkövek, szupermérföldkövek teljesítése, vertikális és horizontális procedúrák megalázó folyamatai után sem jutottak egyetlen fillérhez sem az őket megillető forrásokból. Fizethetnek azok a magyarok is, akiknek el kell viselniük azt a pökhendi cinizmust, hogy egyenként vizsgálva a konkrétumokat a jogállamiság, a demokrácia és a korrupció állásáról nincs velük semmi baj, de a globalista hungarofób baloldali elit szerint az összkép mégis lehangoló és elgondolkodtató. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: csak nem elköltötték ukrajnai játékaikra a pénzünket?