A minap az ATV Egyenes beszédéből üzente meg, hogy „vége van ennek az orbáni politikának ebben a ciklusban”. Értsd: megbukott az Orbán. Már megint. Hiszen a múlt héten is többször megbukott. Sőt 2010 óta állandó bukásban van. Kétharmadból kétharmadba bukdácsol. Egon úr is meghökkent kissé, és jelezte, minden közvélemény-kutatás szerint stabil a Fidesz fölénye. Jó-jó, de félmillió szavazót veszítettek – replikázott a szemkilövőhegyi ember. Ám ez ciklus közben elég általános – intette le őt a műsorvezető. Mire Gyurcsány maga ismerte be: Orbánéknak két és fél, az ellenzéknek csupán kétmillió szavazója van. De e kétmilliónak több mint a fele DK-s – tette hozzá büszkén. Hogy aztán pár mondattal később, amikor Egon úr afelől érdeklődött, átcsábítanak-e további ellenzéki politikusokat, már azt ecsetelje: „Nagyszerű dolog az, amit a DK csinál, de nem az a végcél, hogy az ellenzék legerősebb pártja legyünk. Ezt nagyjából elértük, ezt senki sem kérdőjelezi meg. [Az ellenzéki összefogásnak] kell, hogy legyen egy közepe, és erre ma leginkább nekünk van adottságunk, képességünk és teljesítményünk.”
Összefoglalva: nagyon büszke, pedig nem ez a fontos, de azért büszke. Értjük. Ha úgy vesszük, van is rá oka: értelmezhető politikai megszólalásra a magyarországi baloldalon egyedül ő képes. Profi svindler, vagy inkább gonosztevő, és amit hiperagresszív nejével együtt hirdet (teljes beolvadás a szivárványos brüsszeli szörnybirodalomba), az Magyarországra nézve halálos veszedelem. Ám ő legalább képes két bővített körmondatot – Pressman sorvezetője nélkül – elmondani. A többiek? A cöffögő Tordai? A külhoni magyaroktól a maszkokat is sajnáló Kabul Rózsája? A szőrét hullató, sunyi Hadházy róka? Nullszériás senkik. Gyurcsány néhány év alatt egy új párttal maga alá gyűrte mindet. A magyarországi baloldalon ma az történik, amit ő akar.
Karácsony Gergely sorsa is az ő kezében van. Ha Feri nem akarja, nem ő lesz a baloldal főpolgármester-jelöltje, s mehet vissza a Mediánhoz kérdőíveket szortírozni.
Az ATV-ből küldött is neki pár atyai sallert, megemlítve, hogy átláthatatlan volt a Gergelyhez befutó félmilliárdnyi „mikroadomány”, és nem sikerült „elhessegetni azt”, hogy az előválasztáson ezek a pénzek esetleg előnyhöz juttattak egyeseket. Konkrétan a Gergelyt. Az üzenet egyértelmű: ha tovább virgonckodsz, lekeverünk, mint a köztévé az Antall-kormány eskütételét.
Gyurcsány olyan, mint Gollam: csak még egyszer a kezébe akarja fogni, ujjára akarja húzni a hatalom gyűrűjét, az ő „drágaszágát”. („Fantasztikus dolog egy országot vezetni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt” – áradozott Őszödön.) Már csak e sóvárgás élteti. S nem képes fölfogni, hogy vele mindig ugyanaz lesz a történet vége: zuhanás.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Mirkó István)
