Nemrégiben lapunk beszámolt arról is, hogy időről időre felbukkan egy-egy brüsszeli vezető, aki egyengetni kezdi az amerikai óriásvállalatok útjait. Így tett az Európai Bizottság energiaügyi főigazgatója is, aki nemrégiben azt ecsetelte, hogy Európának még évtizedekig szüksége lesz az amerikai energiára. Ez a kijelentés jelzés volt mindazok felé, akik eddig ódzkodtak hosszabb távon elköteleződni a tengerentúli energiacégek mellett.
Érdemes emlékezni arra a brüsszeli tervezetre is, amely szerint a jövőben nem kellene feltüntetni az élelmiszereken, hogy génmanipulált technológiával készültek. 

Az bizonyos, hogy ezzel a lépéssel a többségében külföldi – elsősorban amerikai – termelőktől importált, génmódosított élelmiszerek kerülnének előnyösebb helyzetbe a szigorúan szabályozott tevékenységet folytató európai termelőkkel szemben. Na, akkor most jön az egymillió dolláros kérdés: miért oldotta fel Brüsszel az ukrán gabonaimport tilalmát, amikor azzal saját tagállamainak is árt?

Lapunk mai számában olvasható az a cikk, amelyik felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Ukrajna rendelkezik a világ legtermékenyebb földjeivel, mezőgazdasági területeivel. Ezekből több millió hektárnyit vásárolt fel néhány nemzetközi óriásvállalat. Láss csodát: ezek döntő részben amerikaiak! Az ukrán mezőgazdasági társaságokat 2014-től kezdték bekebelezni, pont azután, hogy az oroszbarát Viktor Janukovics elnök megbukott az Euromajdan mozgalom által is szervezett kijevi forradalom során. A háború dúlta országban jelenleg is nemzetközi multik termelnek, finoman fogalmazva: nem túlzottan szigorú környezetvédelmi szabályozás mellett.

Valahogy az az ember érzése, hogy bármi történik, abból az Egyesült Államok jön ki jól, Brüsszel pedig ehhez asszisztál. Még a mi kárunkra is. Mintha Európa Amerika ötvenegyedik tagállama lenne. Ideje lenne elkezdeni Európa érdekeit képviselnie azoknak, akik azért kerületek pozícióba, hogy Európa érdekeit képviseljék. Ha ugyanis a jelenlegi tendencia folytatódik, 2035-re az Egyesült Államok és az Európai Unió egy főre eső gazdasági kibocsátása közötti szakadék elérheti a mai Japán és Ecuador közötti különbséget.

Borítókép: Joe Biden és Ursula von der Leyen (Fotó: AFP/Hans Lucas)