Nem születünk azonos képességekkel. Van, akiről már a szülőorvosa kijelenthetné, soha nem lesz Nobel-díjas, sőt nukleinsav-darabot sem kell megtanulnia becsomagolni egy nano-lipidkapszulába. De az ilyen ember is sokat tanulhat a tegnap kitüntetett legnagyobbaktól: szorgalmat, kitartást, munkakultúrát, a vállalt feladat iránti alázatot és azt, hogy sokszor össze kell szorítanunk a fogunkat, hogy átlendítsük magunkat a holtponton. Ezek nemcsak tudományos, hanem általános társadalmi erények is. – Kati elképesztő teherbírású, félelmetesen jól szervezett, döbbenetes a monotónia- és a frusztrációtűrése – emlékezett vissza egykori szegedi professzora a „vakcina anyjára”, aki kijelentette: nem tartja zseninek magát. Igazságtartalmától függetlenül ez pedagógiailag Karikó Katalin nagyon fontos mondata volt.
Nem születünk egyenlő esélyekkel sem. Nem mindegyikünk lakóhelye közelében van elit gimnázium, családi hátterünk sem azonos. Sok szülő már az egyszerűbb műveltségi vagy matematikai feladatoknál elakad, és nincs pénze korrepetálást fizetni.
De tegnap egy kisújszállási hentes lánya és egy móri kőműves fia vehette át Stockholmban a legnagyobb tudományos elismerést.
A Nobel-díj pompázatos átadóünnepsége lehet, hogy úri huncutság, de maga a díj és a mögötte álló rengeteg munka a legkevésbé sem az. A siker jogos részese az az iskolai szaktanár, a nemzet napszámosa is, aki felismeri, majd felkarolja a tehetséget, és ha kell, megérteti a szülőkkel is: vétek a tálentumot elpazarolni! Tanulhatunk a nagy tudósoktól egyfajta múlhatatlan kíváncsiságot is. Bő húsz évvel ezelőtt röviden beszélhettem telefonon Teller Edével, amikor neki ítélték a Magyar Corvin-láncot. Az volt a feladatom, hogy megkérdezzem, mit szól hozzá. Mielőtt válaszolt volna, visszakérdezett: mit szólok hozzá én? Ez aligha udvariasság volt, és nem is egy fiatal újságírónak szólt. Szülőhazája közéletének apró visszajelzései érdekelhették 93 esztendősen is.
Az egyszerre kettős magyar díjazás csaknem harminc éve, Harsányi János és Oláh György Nobel-sikere óta példátlan. Hozzájuk hasonlóan Karikó Katalin és Krausz Ferenc is Magyarországon születtek, itt is nőttek fel, szereztek diplomát. (Négyükből hárman doktoráltak is itthon.) Később a legversenyképesebb nyugati tudományos műhelyekben állták meg a helyüket, és azon a bizonyos, angol nyelvterületen szállóigeként emlegetett forgóajtón számos kint született kutatótársuk előtt kilépve értek fel pályájuk csúcsára.
De Tellerhez hasonlóan egyikük sem feledkezett meg arról, honnan indult.
Egy kis országból, ahol most a sikereik inspirálhatnak a világ összefüggéseit megismerni akaró és ugyanebben az igen bonyolulttá lett világban a helyüket megálló fiatalokat.
Borítókép: Karikó Katalin átveszi a Nobel-díjat (Fotó: Claudio Bresciani)
