Az orosz–ukrán háború komplex történetét vizsgálva tehát engedékenyebben kell megítélnünk a valóságos fenyegetettség mértékét. Ettől függetlenül könnyen előfordulhat, hogy a konfliktus átterjed valamiképpen közeli országokra, országrészekre, különösen ha az oroszok a NATO katonai jelenlétét közelebb érzik a határaikhoz, mint annak előtte. Ezek az államok azonban jelenleg nem tagjai az észak-atlanti szövetségnek. Éppen ezért várnak oltalmat az Egyesült Államoktól, ezért igyekeznek a NATO-ba, feladva régi függetlenségüket, el nem kötelezettségüket. Csakhogy a globális összefüggéseket és következményeket nem ők, hanem a „nagyok” határozzák meg.

A háború befejezésének ideje és módja ma nagyrészt a közelgő amerikai elnökválasztástól függ. Ha Trump győz, az érintettek tűzszünetet kötnek, és a már jelenleg is látható erőviszonyok, érdekek mentén felosztják Ukrajna jelenlegi területét. Az oroszok megkapják a Donbászt, az ukránok pedig megtarthatják önállóságukat, igaz, több évtizedes munka vár rájuk és a nyugati építési, rendvédelmi cégekre, hogy a romhalmazból élhető országot teremtsenek. Ha azonban a demokraták győznek, a háborút nehéz lesz befejezni. Miközben teljességgel világos, hogy azonnal abba kellene hagyni, egyrészt a kétféle célrendszer összehangolhatósága, másrészt a máris több százezer áldozat miatt. Egyelőre azonban még Zelenszkij háborús felelősségét sem vetették fel a nyugati világban, pedig arról, amit Ukrajna az utóbbi hetekben, hónapokban átélt, nemcsak az agresszor Putyinnak, de a kijevi politikai-gazdasági elitnek is mondania illene valamit.

Hétről hétre megdöbben az ember, hogy a „nagyok” még mindig nem óhajtják befejezni az esztelen vérontást. Miközben – például – a magyar kormány a kezdetektől éppen azt sürgeti, ami végül garantáltan le is zárja majd a háborút. Időnként persze meg kellene hallani olyan államok halk hangját is, amelyeknek nem birodalomépítő és gyarmatosító sors jutott, azonban szépen előrehaladtak a megmaradás stratégiájában. Ebben a vitában tehát nekünk van igazunk. Sovány vigasz, hogy alighanem mások is tisztában lehetnek a valósággal – csak éppen nem érdekli őket.

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az Olaf Scholz német kancellárral közösen tartott sajtóértekezletén a berlini kancellári hivatalban 2024. február 16-án (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)