Abban, hogy Ukrajna megnyeri a háborút, a legutóbbi felmérések tanúsága szerint már az európaiak sem bíznak. Annál is inkább figyelemre méltó ez a fejlemény, mert a konfliktus kirobbanásakor még arról szólt minden, hogy élet-halál küzdelemre készülhetünk. És ha Oroszország bármiféle módon győztesen kerül ki a végén, akkor nekünk végünk. Érdemes elgondolkodni ennek a hadászati, kommunikációs, gazdasági doktrínának az igazságtartalmáról.
Nem telik el nap, hogy valaki ne lengetné be, hogy akár nukleáris összecsapásba is torkollhatnak az események. Ezzel az okfejtéssel – szerencsére – több baj is akad. Mindenekelőtt világosan látni kell, hogy a hidegháború óta nem sok minden változott a nemzetközi kapcsolatokban. Így például az sem, hogy a kölcsönös csapás-visszacsapás minden háborús fél területét, lakosságát visszabombázná a középkorba. Ezt a kockázatot senki sem vállalja, hiszen Hirosima óta tudjuk, hogy az emberiség olyan tömegpusztító erő birtokába jutott, amely a hagyományos történelem végét is jelentheti. Nem világos az sem, hogy az oroszok miért támadnának NATO-országokra, amikor a katonai szervezet egyesített hadereje felülmúlja az oroszokét. Vagyis Moszkva egyszerűen nem kísérelhet meg észszerűtlen tetteket. Hasonlóképpen mi sem: nemcsak a NATO keleti része, de voltaképpen a legtöbb tagállam azonnal szembesülne a megsemmisülés lehetőségével.
