Csoda történt! Egyik napról a másikra kiderült, hogy Lengyelország mégiscsak egy született mintademokrácia, a jogállamiság non plus ultrája, a fékek és ellensúlyok paradicsoma, „civil” szervezetek gyámolítója. Mindez annyiból érdekes, hogy megelőzően még azt hirdette szemöldökráncolva Brüsszel és a mindig mindenkinél jobban értesült fősodratú sajtó, hogy Lengyelország gonosz latorállam, amelyet meg kell rendszabályozni, amiért betiltotta az ellenzéket és sajtóját, pök a jogállamiságra, sanyargatja a független igazságszolgáltatást, gáncsolja a magzatgyilkosságot, s fogalma sincs, eszik-e vagy isszák a fékek-ellensúlyokat.
Józan paraszti ésszel az ember azt képzelné, hogy e változás, a rossz Lengyelországból jó Lengyelországgá válás valami hosszadalmas, évekig tartó folyamat, nyögvenyelős procedúra eredménye lehetett. Hát egy túrót! Mindössze pár pillanatig tartott, bizony. Csupán annyi kellett a csodához, hogy a lengyel nép elzavarja az előző, jobboldali kormányt, és helyette a globalista Tuskékba helyezze bizodalmát. S láss csodát: a randa hernyó-Lengyelországból azon nyomban pillangó-Lengyelország lett, amelynek tüneményes szárnyalását azóta is kánonban éljenzi Von der Leyen bizottsági elnök asszony meg a bájos mosolyú Verhofstadt.
Lengyelország nevét máris szeretettel ejtik ki a szájukon, gyöngéden susogják a nyugati szalonokban. Egyidejűleg elkezdték kiradírozni őket a különböző feketelistákról, büntetési lajstromokról, szankciós összeírásokról. A minap az Európai Parlament szépen, sumákban módosította a Sophia in ’t Veld holland liberális képviselő nevével fémjelzett 2023-as jogállamisági jelentést. Ebben Magyarország marad továbbra is a főgonosz, Orbán pedig a patás, abban nincs változás, ám Lengyelország neve elé mindenhol odabiggyesztették, hogy „a korábbi Jog és Igazságosság párt vezette kormány alatt”. Vagy: „a közelmúltig Lengyelországban”. Tehát korábban baj volt, de most már nincs. Kaczynskiék békává változtatták az országot, ám Tusk miatt elmúlt.
És tudják, mi az érdekes? Hogy még ezek után is akadnak nem kevesen, lengyel és magyar balosok, akik a legnagyobb magabiztossággal, orcájukon a mindentudás rőzselángjával hirdetik: Lengyelország tényleg egyik pillanatról a másikra jogállammá vedlett, amint a szejmben Donald Tusk rátette ülepét a bársonyszékre. Igen, szerintük ez hihető és életszerű. Mit is mondhatnánk azoknak, akik ezt a sületlenséget elhiszik? Semmit. Észérvekkel lehetetlen meggyőzni a fanatikusokat. Higgyék csak szegények, hogy a brüsszeli jogállamisági eljárások, zsarolások, fenyegetések, pénzcsapelzárások jogszerűek, a Föld pedig lapos.
Sophie in ’t Veldék szerint már a médiahelyzet is rendeződött Lengyelországban. Ami azért röhej, mert – mint arra Patryk Jaki lengyel jobboldali EP-képviselő fölhívta a figyelmet – Tuskék épp most rúgták ki a közmédia majd minden dolgozóját, még a fogyatékkal élőket és a várandós nőket is. Ám hiába mondta ki az alkotmánybíróság, hogy Tuskék eljárása törvénytelen volt, a brüsszeli tintanyalókat mindez nem hatja meg, szerintük ilyen egy virtigli, szivárványos demokrácia.
Friss hír: az Európai Bizottság tegnap föloldotta 137 milliárd euró uniós forrás zárolását Lengyelországnak. Mert megjavultak. Abból valószínűleg futja majd a köztévét földúló verőlegények kistafírozására, az ilyen-olyan „civilekre”, abortusz- és genderklinikákra, egyebekre. A Magyarországnak járó 20 milliárd eurón viszont továbbra is ott kotlanak Von der Leyenék, eszük ágában sincs kifizetni. Bár Ursula korábban még a jogállamiságról púderezett, januárban véletlenül elkotyogta: valójában az LMBTQ- és migránsügyi dacolásunk okán. Hogy június után tovább púderezhet-e, csak rajtunk múlik.
Borítókép: Donald Tusk lengyel miniszterelnök fogadja Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét Varsóban. (Fotó: MTI/EPA-PAP/Leszek Szymanski)
