(A szabadság ünnepnapja számomra a Fiumei úti temetőkertben kezdődik majd. Diákkorom óta mindig itt talál ez a márciusi reggel. Akkortájt még szegény apámmal barangoltunk a parcellák közt, évek múltán a párommal, később a gyerekekkel, ma már az unokákkal. Három mauzóleum, három bástya őrzi itt 1848 emlékezetét: Kossuth Lajosé, Deák Ferencé, Batthyány Lajosé. Három oszlop: bátorság, bölcsesség, mártírhalál – a szabadságharc „kellékei”. Elég korán nem érkezhet ide a látogató, a márványlépcsők mellett már ott virít egy-egy szál virág, koszorú, lobogó mécses, nemzetiszínű szalag. Sokan vagyunk ilyen csöndben emlékező, „temetős márciusiak”. Míg a lábam bírja, jönni fogok.)
Hol titokban, hol állami díszben, hol megtűrten, hol potyautasokkal, de újra és újra beleborzongunk a nagy napba, amikor óriássá lett a csöppnyi nemzet.
Lelkiismereti kontroll ez a dátum: bizonyság arra, hogy tartjuk az irányt, amit szépapáink azon a százhetvenhat évvel ezelőtti napon ünnepünkké emeltek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!