A háború manapság nem szörnyű és félelmetes, hanem jó és izgalmas, ha a politikusok szavait és a médiamegjelenéseket tanulmányozzuk. Ez pedig sajnos óhatatlan, hiszen minden egyes regionális konfliktus megerősíti a többit, minden ország aggódva figyeli a saját hátországát, nehogy valami baj történjen, egyúttal azt vizsgálja, miként léphet előre valamivel az aktuális összezördülés kapcsán.
Minden lövés és rakéta újabb lövéseket és rakétákat generál, ha pedig állandósul a zűrzavar, indokolatlan agresszióval is válaszolhatnak a túlságosan forrófejűek.
Az orosz–ukrán viszály mellett tavaly október óta folyamatosan forrong a Közel-Kelet is, a csápok pedig kinyúlnak a Vörös-tenger felé, ahol Irán szövetségesei zaklatják a teherhajókat és az őket védő naszádokat. Irán pedig legalábbis nem ellenséges Oroszországgal, vagyis esetleg itt is lehet valami kapcsolat, amelyet nem bizonyítanak, de sejteni sejtetnek az érintettek. Az emberek pedig szeretik az ilyen kirakós játékokat, saját maguk összeállítják a nemzetközi hálózatot, amely végül kristálytisztán kirajzolódik a szemünk előtt.
A helyzet ennél sokkal bonyolultabb, mert minden országnak van saját érdeke és törekvése, így egyik se működik valódi bábként, hacsak nem tartanak fegyvert a fejéhez.
A nagyhatalmak térképeken elemzik a várható lépéseket, és felvázolják a szövetségi rendszerek építőelemeit, latolgatják, értenek-e az összes ellenséges, szövetséges vagy jelenleg még meghatározhatatlan státusú fővárosban abból, milyen tűzijátékot rendeztünk itt éjszaka, vagy van valami jobb, halálosabb fegyverük, amelyre nem számítunk. Persze mindenkinek van titkos szuperfegyvere, és fejleszti a következő, még gyilkosabb eszközt. De ez titok.
Irán elégedett volt az eredménnyel, Izrael pedig a szinte tökéletes védelmi bemutató feletti örömével együtt válaszcsapáson gondolkodik. Mert mindig van régebbi sérelem, mindenkinek van egy hosszú listája arrafelé, amelynek alapján teljesen jogosnak érzi a támadást. Ez a helyzet rákfenéje, hogy mindenkinek igaza van, mindenki agresszor és védekező áldozat egyszerre, s évtizedek óta nem volt egyetlen olyan harci cselekmény sem, amely ne valamire megtorlásul érkezett volna. Izrael soha nem fogja elfelejteni a Hamász terrorakcióját és azt, hogy lankadt a figyelme, ami annyira véres hiba volt. A Hezbollah szinte automatikusan teszi a dolgát Libanonból, megállás nélkül lövi a rakétákat Izrael felé, egy-egy nagyobb hullámot követően győzelemről beszél, pedig soha semmit nem ért el.
Izraelnek joga és kötelessége megvédenie magát, a rakétazápor elleni védekező akció nem lehetett olcsó, a Dávid parittyája rendszer egyetlen rakétája egymillió dollárnál kezdődik, a Vaskupola pedig 100-150 ezer dollárért tud hatástalanítani egy ellenséges rakétát.
Az irániak mintegy háromszáz különböző fegyveres drónt és rakétát indítottak el Izrael felé, amelyek ennél jóval kevesebbet értek, de azért olcsónak nem tekinthető az akció. A fegyverek csak úgy özönlenek a térségbe, jut mindenkinek, hiszen a pokol kapui nyitva állnak, az ördög pedig boldogan tapsol.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!