Ursula von der Leyen kényelmes többséget szerzett az Európai Parlament szavazásán, így ha csak a papíron szereplő számokat nézzük, valóban maga mögött tudhatja a testület többségét, megszolgálta az újabb öt évet jelentő bizalmat. A valóságban mindez sokkal összetettebb. Az EP ma nem ugyanaz, mint öt éve volt, a folyamatosan alakuló és változó, önmagát a valóságosnál sokkal fontosabbnak tartó parlament ismét el tudta játszani, hogy tőle függ az unió működése, s mivel választott testületről van szó, demokratikus legitimációt adott egy teljesen antidemokratikus kijelölési játéknak.
Ursula von der Leyen az elitek kézzel kijelölt képviselője, azoké, akik lényegében működtetik az európai közösséget, mert nekik ez hatalmas bevételt jelent, és irányítani tudják a páneurópai folyamatokat. Mivel az európai választópolgároktól réges-rég elszakadtak, s különösebben nem is érdekli őket, ki mit szeretne, a parlamenti ügyeskedéssel tudták elérni, hogy a megfelelő jelölt legyen újabb öt évig a bizottság elnöke. Teljesen mindegy, milyen botrányokban sározódott be az elnök asszony, milyen egyértelműen szolgálja hazája, Németország érdekeit az unióban, miközben összeurópai érdekekről szónokol, mennyire szétszakította a közösséget súlyosan pártos politizálásával. Ő a jelölt, akinek személyében megegyeztek azok az elitek, akiket eredetileg szocialistáknak, kereszténydemokratáknak és liberálisoknak neveztünk, de valójában mindannyian, egytől egyig liberálisok, progresszívek, woke hitű hazugok.
Von der Leyen azzal, hogy nyerni tudott, bizonyította rátermettségét, s ez volt a fontos, nem az, hogy a felmerülő kérdésekre válaszoljon. Pedig volna mire. Nem lehet úgy tenni, mintha nem lett volna egy EP-szavazás júniusban, jelezte egy képviselő a szavazást megelőző vitában. Nincs igaza. Ugyanis lehet úgy tenni, Von der Leyen úgy is tett, összekaparta a szükséges szavazatszámot, figyelembe se vette, hogy az elit egyre kevesebb képviselőt tömörít, s bár megkapja a szükséges támogatást, mindenképpen választ kell adnia azoknak a szavazóknak, akik ellenzik az újraválasztását. Természetesen a könnyű út az, amit ő választ, miszerint figyelmen kívül hagyja az elégedetleneket, az áhított 361 szavazat fölött minden egyéb ajándék. Az áldemokratikus legitimitás így is megvan, folytatni lehet az eddigi ügymenetet, amit általában füstös irodákban tartottak addig, amíg még dohányoztak a fontos szereplők, akik ma már vegánok és ásványvizet isznak. De ettől még nem lett senki erkölcsösebb.
Brüsszel visszahódítása a megcsontosodott elittől talán ábránd, de mindenképp olyan ábránd, amelyért érdemes dolgozni. Az új frakció megalakítása és a hasonlóképp gondolkodó pártok egy csokorba gyűjtése nagyon erős kezdetet jelent a Fidesz részéről, de mint a mostani szavazás is mutatja, ez csak az út eleje. Innentől kezdődik az a munka, amely talán nem annyira látványos, mint a frakcióalakítás volt, de elkerülhetetlen, ha komolyan vesszük a demokráciát és az európai együttműködést. Az Ursula von der Leyennel fémjelzett nyugat-európai elit, amely természetes jussának tekinti teljes Közép-Európát, nyilván nem fogadná el soha, hogy az ő vezetésük rossz. Erre rá kell világítani, rendet kell tenni a nagy vízfejben, nagyon szorgalmas munkával, stabil állásponttal, soha fel nem adva a küzdelmet. Akkor talán öt év múlva más lesz a felállás, más pártokkal, más témákkal, kevésbé hisztérikus mélyállammal az elefántcsonttorony hátterében. Persze ez is csak egy ábránd, de az Európai Unió egy olyan hely, ahol csak ábrándozva lehet valaki realista.
Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottságnak az Európai Néppárt által jelölt eddigi elnöke ünnepel az újraválasztása után az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2024. július 18-án (Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek)
