Donald Trump a jobb fülén kötéssel, de mégis megerősödve vesz részt a republikánus elnökjelölő konvención, csak napokkal azután, hogy orvlövész sebesítette meg egy kampányrendezvényen. Ez többszörösen igaz. Trump ereje és eltökéltsége egy túlélő erejévé és eltökéltségévé fokozódott, mögötte pedig – mint immár hivatalos elnökjelölt mögött – a korábbinál is összetartóbb jobboldali tábor sorakozik fel. Másrészt mostantól nincs egyedül a kampánypiramis csúcsán. Alelnökjelöltjének J. D. – papíron James David, de rendszerint csak „Dzséjdí” – Vance-t választotta. (Az amerikaiakra jellemző az effajta közéleti közvetlenség: az agg elnök például félhivatalosan Józsi, ma is élő elődeinek legidősebbike pedig matuzsálemként is Jaksi maradt.)
Mostantól ez már egy másik kampány a hátralévő hónapokra. Elsősorban persze a Trump elleni merénylet miatt, ami érdemben befolyásolhatja a korteskedést és a közhangulatot – különösen, ha „érdekes” részletek derülnek ki a merénylet hátteréről –, eldöntve azt is, hogy a további erőszak felé mozdulnak-e a magukat a politikai szekértáboraikba befészkelt amerikaiak, vagy a józan eszük kerekedik-e felül. Más lesz a kampány annyiban is, hogy innentől Trump mellett Vance is a demokrata párti ellenfelek céltáblája lesz – remélhetőleg nem szó szerint, hanem legfeljebb a politikai stratégák és a pártos média megszokott eszköztárát tekintve. (Joe Biden most bocsánatkérésre kényszerült, amiért Trumppal szemben a „céltábla” kifejezést használta előzőleg.)
Amerika jóindulatú része is szeretne minél többet megtudni az Ohióból származó, fiatal republikánus szenátorról. A kíváncsiság érthető. Szerencsés és szerencsétlen körülmények összejátszásakor akár bő fél év múlva az ölébe hullhat az elnöki hatalom. Persze csak szélsőséges esetben, noha a „Trumppal is történhet valami” kitétel a múlt hét óta még kevésbé üres frázis, mint előtte volt. Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy Trump a Tegyük újra naggyá Amerikát! politikájának jövőjére is gondolhatott J. D. Vance kiválasztásakor, aki mellett olyanok is latba vetették befolyásukat, mint Tucker Carlson vagy Elon Musk. Trump a 2028-as elnökválasztáskor már 82 éves lenne, alelnökjelöltje még mindig csak 44. Ideális kor.
De egyelőre 2024-et írunk. A választás eredménye a tapasztalatok szerint féltucatnyi, billegőnek vagy csatatérnek nevezett szövetségi államban dől el. A kampányguruk elsősorban ott nézik a jelöltek támogatottságát. Trumpban megvolt a mersz, hogy a korszellemmel dacolva – meg talán látva Kamala Harris alelnök lehangoló ellenpéldáját – fehér férfit, mégpedig a keresztény meggyőződéséből fakadóan is élesen abortuszelleneset válasszon maga mellé. A külvilágnak az amerikai elnökválasztáson nem osztanak lapot; nyolc éve nagy derültséget keltett szerkesztőségünkben a hír, hogy a német közgazdászok 95 százaléka Hillary Clintont választotta volna Trump helyett… Persze, tetszik-e vagy sem, az amerikaiak ilyenkor részben a világ sorsáról is döntenek. J. D. Vance márpedig nemcsak elismerően nyilatkozott Orbán Viktorról – akinek döntéseiből szerinte tanulhatnának az Egyesült Államokban –, de külpolitikai nézetei is közel állnak hozzánk. Általában sem híve annak, hogy Amerika – természetesen a demokrácia nevében – az egész világ csendőrének képzelje magát, de azokat a célokat kiváltképp nem látja teljesülni, amelyek indokolnák Ukrajna jelenlegi, kritikátlan támogatását, azaz lényegében a háború elnyújtását.
Szeptemberben kezdődik az előszavazás Amerikában. A nyerőnek tűnő Trump–Vance páros helye biztos a szavazólapokon, de maradt a kérdés: vajon Biden nevét is rájuk nyomtatják-e?
