De egyelőre 2024-et írunk. A választás eredménye a tapasztalatok szerint féltucatnyi, billegőnek vagy csatatérnek nevezett szövetségi államban dől el. A kampányguruk elsősorban ott nézik a jelöltek támogatottságát. Trumpban megvolt a mersz, hogy a korszellemmel dacolva – meg talán látva Kamala Harris alelnök lehangoló ellenpéldáját – fehér férfit, mégpedig a keresztény meggyőződéséből fakadóan is élesen abortuszelleneset válasszon maga mellé. A külvilágnak az amerikai elnökválasztáson nem osztanak lapot; nyolc éve nagy derültséget keltett szerkesztőségünkben a hír, hogy a német közgazdászok 95 százaléka Hillary Clintont választotta volna Trump helyett… Persze, tetszik-e vagy sem, az amerikaiak ilyenkor részben a világ sorsáról is döntenek. J. D. Vance márpedig nemcsak elismerően nyilatkozott Orbán Viktorról – akinek döntéseiből szerinte tanulhatnának az Egyesült Államokban –, de külpolitikai nézetei is közel állnak hozzánk. Általában sem híve annak, hogy Amerika – természetesen a demokrácia nevében – az egész világ csendőrének képzelje magát, de azokat a célokat kiváltképp nem látja teljesülni, amelyek indokolnák Ukrajna jelenlegi, kritikátlan támogatását, azaz lényegében a háború elnyújtását.
Szeptemberben kezdődik az előszavazás Amerikában. A nyerőnek tűnő Trump–Vance páros helye biztos a szavazólapokon, de maradt a kérdés: vajon Biden nevét is rájuk nyomtatják-e?