Nagy-Britanniában elkerülhetetlen a polgárháború, vélte Elon Musk, miután tudomására jutott, hogy egy hete forrong Southport városa, ahol három kislányt ölt meg egy bevándorló. A brit sajtó azonnal hivatalos üzemmódba vágta magát, ahogy az elvárható, s arról számolt be, hogy álhírek hatására háborodtak fel a southporti szélsőjobboldali gondolkodású huligánok. Ezt tetézte be Elon Musk felelőtlen kijelentése, márpedig mindenkinek személyes feladata, hogy küzdjön az igazságos és felelős társadalomért, ahol nincs megkülönböztetés és virágzik minden virág.
Pedig egy ruandai származású, de brit születésű férfi gyilkolta meg a három kislányt, így nem feltétlenül tekinthető álhírnek a külföldi eredet az elkövető esetében. Csakhogy politikailag egyáltalán nem kifizetődő az igazság arrafelé, a súlypontot át kell helyezni, a bűnt relativizálni, az elkövető személyét pedig lényegtelenné tenni. Mert végtére is mindenki jobban jár, ha a hírhozót bírálja, esetünkben Elon Muskot. A Tesla-vezér ugyanis nagyon modern médiasztár-üzletember, akinek a reflektorfény az igazi otthona, és egyáltalán nem hajlandó együtt bégetni a mainstream nyájjal. Azaz jelenleg ott lehet őt ütni, ahol nem szégyellik, de sebaj, Musk bírja az ütlegeket, minden pofonnal erősebb lesz. No és történetesen Amerikában a republikánusok oldalán áll, támogatja Donald Trumpot, s veszélyesnek tartja a szélsőséges liberalizmust, amit épp tapasztalunk például a southporti események tálalásánál. Összefoglalva: ideális célpont. Musk szavai ugyanis épp olyan karcosak, hogy könnyű beléjük kötni, személye pedig mindig hírértékkel bír.
A kijelentés igazságtartalmával kapcsolatban pedig nem biztos, hogy érdemes felháborodni. Ha egy héten keresztül forrong egy kisváros, ahol valaki lemészárolt három helyi kislányt, és a média minden erejével azon van, hogy torzítsa az esemény narratíváját, azt joggal lehet polgárháborús veszélynek nevezni. Nem biztos, hogy elkerülhetetlen, de az sem, hogy elkerülhető. Vagy egyszerűen túl rég volt Oliver Cromwell és Roger Mortimer ahhoz, hogy ugyanolyan legyen egy polgárháború, mint az ő idejükben. A modern háború se hasonlít a crécyi vagy a somme-i csatához, így talán a polgárháború már itt zajlik, a szemünk előtt, csak nem figyelünk rá. A kölni tömeges nemi erőszak vagy a mindennapos ribillió a különböző nyugat-európai nagyvárosokban, a rendszeresen ismétlődő és borzasztó véres terrortámadás itt-ott talán nevezhető polgárháborúnak. A southportiak úgy érzik, a rendőrség nem tesz értük semmit, az elkövetőt védi, őket pedig minden fórumon szélsőjobboldalinak nevezik. Ekkor óhatatlanul csökken az ember hite a jól működő társadalomban, az igazságszolgáltatásban és az erkölcsösségben. Ha sokan vannak ezek az emberek, akkor akár át is szakadhat a gát, és akkor polgárháború dúl.
De mivel 2024 van, a polgárháború a virtuális térben is zajlik, amely talán kicsit fontosabb, mint a valóság. A média liberális apostolai mindig a szigor oldalán álltak, mindig a tiltás eszközével éltek, ha nem az ő olvasatuk volt látható mindenütt. Donald Trumpot is egyetlen eszközzel hallgattatták el, egyszerűen letiltották Twitter-fiókját, amikor még nem Elon Musk volt a csevegőplatform tulajdonosa. Ha nem beszélünk valamiről, akkor az nincs, tartja a végtelenül buta elmélet, márpedig egy tökéletesen ellenőrzött világhálón könnyen hihetővé tehető, hogy Európában béke van és biztonság, az emberek pedig származástól, neveltetéstől, világnézettől, vallástól, szexuális irányultságtól és kedvenc futballcsapattól függetlenül testvérei egymásnak.
De a világ odakint van, és a valóság időnként azért lekever egy pofont.
Borítókép: Polgárháborús állapotok az Egyesült Királyságban egy migráns által elkövetett gyilkosság után (Fotó: AFP/Wiktor Szymanowicz)
