Azt mondják az okosok, hogy egy kormány addig élvezheti a választók többségének bizalmát, amíg nem dől össze az adott ország gazdasága. Jó példa volt erre a dicstelen Gyurcsány-korszak. Ha van munka, ha emelkednek a bérek, ha nem szállnak el a megélhetés költségei, ha van növekedés, ha van világos fejlődési irány, akkor minden van. A válságos időszakok azonban előtt-utóbb mindig beköszöntenek.
Talán még a kormány kritikusai is elismerik, hogy a nehézségek közepette Orbán Viktor politikai tehetsége és éleslátása különösen megmutatkozik. Miután 2010-ben átvette a kormányrudat, az ország lényegében romhalmaz volt. A teljes fordulat azonban elhozta az ország növekedési aranykorát, amely évekig, egészen a koronavírus-járvány kirobbanásáig tartott. Magyarország az első között jutott túl a krízisen, a lehető leggyorsabban sikerült újraindítani a lefulladt gazdasági motorokat. Túl sok idő azonban nem jutott az örömre, mert nyakunkba szakadt az energiaválság, az orosz–ukrán háború, a túltolt szankciós politika, majd fellángolt a kereskedelmi konfliktus az Egyesült Államok és Kína között, amelybe Washingtonnak sikerült belerángatnia az Európai Uniót is.
Nem nehéz belátni, hogy az európai gazdaság vergődik. Ma egy európai vállalatnak hatszor annyit kell fizetnie a szén-dioxid-kibocsátása után, mint egy amerikainak és tízszer annyit, mint egy kínainak. Európának szinte egyetlen egy húzóágazata maradt, ez az autóipar. A baj az, hogy az egyetlen megmaradt húzóágazat jelenleg nem húz, mer megdermedt állapotban van. Sorra számoltak be hatalmas visszaesésekről a gyártók. Az elektromos autók értékesítése kizárólag Európában gyengélkedik! Úgy, hogy júniusban az eladások világszinten tizenhárom százalékkal nőttek. A bővülés Kínában huszonöt százalékos, Amerikában és Kanadában hatszázalékos volt. Európában viszont hétszázalékos visszaesés mutatkozott. Mindezek tetejében a hatályos szabályok alapján az Európai Unió 2035-től betiltja a hagyományos hajtású autók értékesítését, így erre a piacra jelenleg nem érdemes új kapacitásokat létesíteni. Európa gazdasági motorja eddig Németország volt. Olyan modell alapján, amely az olcsó orosz energiahordozókra és a fejlett német technológiára épült. Ez azonban az orosz–ukrán háború kitörése és bevezetett szankciók következtében megszűnt. A termelés drágulása a versenyképesség elvesztését hozta el. Németország visszaszorul a piacairól, amelyet letarolnak az ázsiai riválisok. Ilyen körülmények között kell a magyar kormánynak „csodát tennie”.
Az, hogy milyen irányba kell lépniük idehaza döntéshozóknak, azt nem egyformán látja a jegybank elnöke és a miniszterelnök. Ez legfeljebb jövő márciusig lesz így, akkor üresedik meg a Magyar Nemzeti Bank elnöki széke, amelyet új vezető foglal majd el. Orbán Viktor a minapi Kötcsei gondolatok címmel ellátott bejegyzésében azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a gazdasági csúcsminiszterrel és a jegybank új elnökével ismét „összehangolt gazdaságirányítás” felé haladhatunk.
A családtámogatások és a bérek további emelése, a kisvállalkozói program elindítása mind része az új gazdasági akciótervnek. Azt a nemzetközi szervezetek sem kérdőjelezik meg, hogy a magyar növekedés újabb lendületet fog venni. Ami korábban többször sikerült, az sikerül most is. Nem kétséges, hogy ami a kormányon múlik, azt maximálisan megteszi ezúttal is. Ha a brüsszeli döntéshozók is felismernék, hogy az Európai Unió versenyképességének hanyatlását mielőbb meg kell állítani, akkor már „csak” a közelgő amerikai elnökválasztásra kell figyelnünk. Ha a tengerentúlon eljön a fordulat, akkor talán a szomszédunkban zajló háború vége is közelebb kerül.
