Azt mondják az okosok, hogy egy kormány addig élvezheti a választók többségének bizalmát, amíg nem dől össze az adott ország gazdasága. Jó példa volt erre a dicstelen Gyurcsány-korszak. Ha van munka, ha emelkednek a bérek, ha nem szállnak el a megélhetés költségei, ha van növekedés, ha van világos fejlődési irány, akkor minden van. A válságos időszakok azonban előtt-utóbb mindig beköszöntenek.

Talán még a kormány kritikusai is elismerik, hogy a nehézségek közepette Orbán Viktor politikai tehetsége és éleslátása különösen megmutatkozik. Miután 2010-ben átvette a kormányrudat, az ország lényegében romhalmaz volt. A teljes fordulat azonban elhozta az ország növekedési aranykorát, amely évekig, egészen a koronavírus-járvány kirobbanásáig tartott. Magyarország az első között jutott túl a krízisen, a lehető leggyorsabban sikerült újraindítani a lefulladt gazdasági motorokat. Túl sok idő azonban nem jutott az örömre, mert nyakunkba szakadt az energiaválság, az orosz–ukrán háború, a túltolt szank­ciós politika, majd fellángolt a kereskedelmi konfliktus az Egyesült Államok és Kína között, amelybe Washingtonnak sikerült belerángatnia az Európai Uniót is.

Nem nehéz belátni, hogy az európai gazdaság vergődik. Ma egy euró­pai vállalatnak hatszor annyit kell fizetnie a szén-dioxid-kibocsátása után, mint egy amerikainak és tízszer annyit, mint egy kínainak. Európának szinte egyetlen egy húzóágazata maradt, ez az autóipar. A baj az, hogy az egyetlen megmaradt húzóágazat jelenleg nem húz, mer megdermedt állapotban van. Sorra számoltak be hatalmas visszaesésekről a gyártók. Az elektromos autók értékesítése kizárólag Európában gyengélkedik! Úgy, hogy júniusban az eladások világszinten tizenhárom százalékkal nőttek. A bővülés Kínában huszonöt százalékos, Amerikában és Kanadában hatszázalékos volt. Európában viszont hétszázalékos visszaesés mutatkozott. Mindezek tetejében a hatályos szabályok alapján az Európai Unió 2035-től betiltja a hagyományos hajtású autók értékesítését, így erre a piacra jelenleg nem érdemes új kapacitásokat létesíteni. Európa gazdasági motorja eddig Németország volt. Olyan modell alapján, amely az olcsó orosz energiahordozókra és a fejlett német technológiára épült. Ez azonban az orosz–ukrán háború kitörése és bevezetett szankciók következtében megszűnt. A termelés drágulása a versenyképesség elvesztését hozta el. Németország visszaszorul a piacairól, amelyet letarolnak az ázsiai riválisok. Ilyen körülmények között kell a magyar kormánynak „csodát tennie”.

Az, hogy milyen irányba kell lépniük idehaza döntéshozóknak, azt nem egyformán látja a jegybank elnöke és a miniszterelnök. Ez legfeljebb jövő márciusig lesz így, akkor üresedik meg a Magyar Nemzeti Bank elnöki széke, amelyet új vezető foglal majd el. Orbán Viktor a minapi Kötcsei gondolatok címmel ellátott bejegyzésében azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a gazdasági csúcsminiszterrel és a jegybank új elnökével ismét „összehangolt gazdaságirányítás” felé haladhatunk.
A családtámogatások és a bérek további emelése, a kisvállalkozói program elindítása mind része az új gazdasági akciótervnek. Azt a nemzetközi szervezetek sem kérdőjelezik meg, hogy a magyar növekedés újabb lendületet fog venni. Ami korábban többször sikerült, az sikerül most is. Nem kétséges, hogy ami a kormányon múlik, azt maximálisan megteszi ezúttal is. Ha a brüsszeli döntéshozók is felismernék, hogy az Európai Unió versenyképességének hanyatlását mielőbb meg kell állítani, akkor már „csak” a közelgő amerikai elnökválasztásra kell figyelnünk. Ha a tengerentúlon eljön a fordulat, akkor talán a szomszédunkban zajló háború vége is közelebb kerül.