Egyetlen napot sem szabad veszni hagyni, ha valaki sikeres akar lenni ebben a zűrzavaros korban. Magyarország ezt jól felismerte, ezért is dolgozik olyan gőzerővel azon, hogy ezt az alapigazságot az Európai Unió egésze is magáévá tegye. Persze egyedül Magyarország kevés ehhez, de látható, hogy annyira mégsem kicsi ez az ország, mint azt olyan sokan, olyan lesajnálóan szokták hangoztatni, fájóan emlékeztetve Kádár János örökségére. Mert nagyon komoly esély nyílt meg arra, hogy Románia és Bulgária is a schengeni térség teljes jogú tagja legyen január elsejétől, amely kezdettől fogva stratégiai cél volt számunkra. Ahogy persze Románia és Bulgária is erre törekedett, de olyan elkötelezett támogatójuk nem volt soha, mint Magyarország.

Ebben természetesen nincsenek érzelmek, számunkra különösen fontos cél a térség biztosítása, de csak úgy lehet valódi védelmet elérni, ha a határon túli területeken is stabilitás és béke uralkodik. 

Két évvel ezelőtt Ausztria és Hollandia is vétózott a schengeni térség bővítésének kérdésében, ennyi időnek kellett eltelnie, hogy a két nyugat-európai országban bizonyos változások történjenek, valamint a Balkán-félszigeten is javuljanak a migrációs számok. Nem lehet eléggé túlbiztosítani a rendszert, soha nem lesz tökéletes a biztonság, de a folyamatok előremutatók. Ahogy a bővítés elmélete is sokat elmond a szereplőkről. 

A schengeni rendszer csak úgy működik, ha a tagországok megbíznak egymásban, elhiszik, hogy a társszervek megszűrik a beérkezőket, s csak azok juthatnak be az Európai Unióba, akiknek erre joguk van. Jövőre lesz tíz éve, hogy tudatosan és akarattal felelőtlen politikusok rázúdították a nincstelenek tömegét Európára, hatalmas mellénnyel, tervek nélkül, mások kontójára harsogták felsőbbrendűségüket és erejüket. 

Kiderült, hogy egy szó sem igaz az egészből, de évek teltek el addig, amíg a nagy mellényt levették, a problémák létezését pedig kényszeredetten elismerték. Mára már általuk sem cáfolt tény, hogy létezik a migrációs válság, s lépéseket kell tenni azért, hogy az áradatot feltartóztassák. 

Közép-Európa mindig periféria volt a nyugati országok számára, ma is az, függetlenül attól, hogy mit mondanak. Csakhogy ez a periféria igenis képes straté­giai gondolkodásra, saját akarattal és célokkal bír, sőt meglepő módon sokkal modernebb és érettebb terveket tett le az asztalra, mint a gőgös magországok.