„A változások gyorsak, a politika lényege az ütemérzék” – mutatott rá a tegnapi Eurázsia Fórumon Orbán Viktor. A miniszterelnök gondolatmenete szerint a politika nem a tudás, hanem az alkalmazás birodalma, az alkalmazás lényege pedig az ütem. Minél kisebb egy ország, ez annál inkább igaz. A nagyobb országok megengedhetik maguknak a luxust, hogy egy-egy jelentős pillanatot elmulasszanak, mert később tudnak javítani. Ám „egy akkora méretű ország esetében, mint Magyarország, az ütemtévesztés halálos”. Példaként a második világháborús kiugrási kísérletet említette, amellyel hatvan-hetven év hátrányt szereztünk azokkal a „versenytársainkkal” szemben, akiknek jobb volt az ütemérzékük.
És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Miként a Harmadik Birodalom 1945-ös összeomlásakor, úgy most, 2024-ben is korszakhatáron vagyunk. Az egypólusú világrend épp kimúlóban vagy már ki is múlt, s fölemelkedőben vannak azok az új, keleti és déli erőközpontok, amelyek meghatározzák majd a világpolitika elkövetkező évtizedeit. Lehet tagadni a változást, homokba dugni a fejeket, miként a magyarországi baloldal teszi. Lehet megint utolsó csatlósként, a süllyedő hajón a szent, jóságos és egyedül üdvözítő Nyugat felsőbbrendűségéről bazseválni, „komcsi” Kínázni, leputrizni a világ háromnegyedét. Hogyne lehetne. Csakhogy aki így tesz, bolondot csinál magából.
Aki nem a globalisták mákonyuniverzumában éli életét, az talán már személyesen is látta, vagy legalább fotókon, videókon, milyen ultramodern felhőkarcoló-városok nőttek ki a földből pár évtized alatt a lesajnált Keleten. Az nyilván találkozott gazdasági adatokkal, GDP-grafikonokkal, termelékenységi mutatókkal, demográfiai görbékkel, amelyek mind-mind azt hirdetik, fordul a kocka. Aki nyitott szemmel jár, észrevételezhette, mivé lettek a nyolcvanas években még általunk is irigyelt, virágzó, tiszta és biztonságos nyugati nagyvárosok, a korábbi gazdagságukhoz képest mekkora a visszaesés. (Igaz, Sztálin óta a Nyugat folyton hanyatlik, ám gyenge érv a kommunisták több évtizedes hazudozásával elleplezni a mostani, nyilvánvaló valóságot.)
Egy ilyen korszakhatáron felelős kormány felkészíti az országot a változásokra, jó ütemérzékkel helyezkedik, igyekszik a győztesek táborába navigálni a nemzet hajóját. Egy felelőtlen helytartókormány pedig azt tenné, amit a honi cselédbaloldal: várja Brüsszel-Washingtonból a guruló dollárokat és a buksisimogatást, magolja a háború-, gender- és migrációügyi sorvezetőiket, versenyt pukedlizik Manfred Weberék előtt, és mindeközben halvány segédfogalma sincs világrendváltozásról, magyar nemzeti érdekekről, szuverenitásról. Lábtörlő-mentalitással elég nehéz távlatosan gondolkodni. A talajszinti laposkúszáshoz ütemérzék sem kell.
„Egy olyan méretű ország, mint Magyarország, nem lehet buta, nem lehet lassú, nem lehet unalmas, nem lehet követő, és nem hagyatkozhat mások megértésére, interpretációjára, egy ilyen méretű országnak, mint Magyarország, ha olyan színvonalon akar élni, mint amilyenen mi akarunk, olyan történelmi hagyományokhoz akar méltó lenni, mint amilyen a mi ezeréves történelmünk, akkor élesnek, gyorsnak, okosnak kell lennie, nyitottnak a világra és folyamatosan gondolkodnia kell, hogy ne mulassza el a megfelelő pillanatot a szükséges döntéseknél” – fogalmazott Orbán Viktor. A tegnapi Máért-ülésen pedig arról beszélt: megérte kitartanunk a republikánusok támogatása, a béke szorgalmazása, a migráció elleni fellépés és Magyarország új külpolitikai irányvonala mellett.
Az állhatatosság miatt gondolom: talán nem is nindzsakormány ez (miként a kormányfő sugallta tavaly), inkább szamurájkormány.
Borítókép: Orbán Viktor beszédet mond az Eurázsia Fórumon (Forrásó: Képernyőfotó/YouTube)
