Kezdjük egy kis nyelvészkedéssel. Olvasom a Rogán Antalt megbélyegző hivatalos amerikai kormányzati iratot, és valamit nem értek. „…like Rogan, who use the power of their office to illicitly enrich themselves and their cronies” – fogalmaz Bradley T. Smith, akiről legyen elég annyi, hogy a Pénzügyminisztérium terrorizmusért és pénzügyi hírszerzésért felelős helyettes államtitkára. Azonban a their cronies szófordulat, vagyis a fideszesek, alias Rogán haverjai, cimborái megfogalmazás efféle hivatalos iratokban ritka szófordulat. Ha azonban felidézzük magunkban a Rogán haverjai, vagy akár a fideszesekre baloldalon alkalmazott fiúk, NER-lovagok kifejezéséket, valamint a többi hülyeséget, máris a magyar politikai zsurnalizmusnál tartunk. Vagyis: Rogán haverjairól a 444.hu vagy a HVG, esetleg a 444 szokott elmélkedni, az a tény pedig, hogy ennek a szófordulatnak az angol tükörfordítása most váratlanul felbukkant, mintha magyar szerzőt sejtetne. Magyar szerzőt, akire Pressmanék akár rá is bízhatták ennek a szövegnek a megírását, merthogy az amerikai demokrácia nagyobb diadalára mostantól egy bő hétig már senki nem felel a mellékmondatokért.
Bárki is bélyegezte meg Rogán Antalt, arról ne feledkezzünk el, hogy morális kioktatást a leköszönő demokrata kormányzattól és annak szívbéli nagykövetétől nem fogadhatunk el. A számtalan mocskos játszmát most nem áll módunkban részletesen elemezni, de gondoljunk csak a legaljasabb húzásukra. Arra, hogy Joe Biden mandátuma lezártakor elnöki kegyelmet adott a saját fiának, holott annak az embernek éppen börtönbüntetését kellene töltenie, elítélt bűnöző lévén.
Tisztelettel emlékeztetjük a tájainkról éppen hazaemigráló Pressmant továbbá, hogy jelen idő szerint mi az Egyesült Államok szövetségesei vagyunk. És ezt a körülményt akkor is muszáj felidéznünk, ha politikai aktivistát küldtek ide a nyakunkra kedves férjükkel/feleségükkel együtt Washingtonból. Mint ahogyan az sem teljesen világos, mi értelme megbélyegezni a magyar kormányzat felelős miniszterét, miután néhány nap múlva az egész cirkusz már semmit nem számít. Valójában arról lehet szó, hogy a demokrata tábor mindmáig nem hiszi el, nem fogja fel, hogy elveszítették a választást. Hogy Joe Leonyid Iljics Biden máris múló emlék, és hamarosan új időszámítás kezdődik a nemzetközi kapcsolatokban. A következő években olyan stratégiai változásokat, globális átrendeződést tapasztalunk majd, amelynek mértékéről egyelőre csak találgathatunk, de hogy lesznek ilyenek, egy percig sem kétséges. Fájdalom – és ezt is muszáj elmondanunk Pressman magánembernek –, az amerikai–magyar kapcsolatok jó hangulatban, valódi partnerségben folynak majd tovább. Mindent, amit elrontottak négy esztendő alatt a harmadik világháború szélére sodródó, felelőtlen, amatőr és tehetségtelen demokraták, most közösen jóvátehetjük.
Nem is annyira remény, inkább tény, amiről írok. És a tények makacs dolgok – hogy ezt ki mondta, azt házi feladatnak szánom Pressman részére, de nagyon kérem, ha erről is írnának a hátralévő néhány napban valamit hivatalosan, biztosan ők szövegezzék. Merthogy Amerika megérdemel olykor egy-egy saját közleményt is, ebben, azt hiszem, egyetérthetünk.
Rogán Antal pedig köszöni szépen, jól van. A munka folytatódik. A kormányzásnak ugyanis állítólag erről kellene szólna, nem pedig a politikai fegyencek halálsikolyáról. Bevallom, ez a minősítés Joe Biden fiáról jutott eszembe, és nem, nem kérek elnézést. Inkább annak kéne megkövetnie a másikat, aki hatalmi mámorában tévedhetetlennek és lecserélhetlennek hitte magát.
