Hitvány „érveiket” jól ismerjük. Lassan negyedszázada kezdték. 2001-ben Gyurcsány Ferenc tanácsára a szocialisták azzal riogattak a kedvezménytörvény, a külhoniaknak adott magyar igazolványok ellen, hogy majd „23 millió román munkavállaló” fog beözönleni a csonka hazába, és elveszik mindenkitől a munkát, a kenyeret meg a nyugdíjat. Aljas és nyomorult hazugság volt. Aztán 2004. december 5-én Dobrev férje – már miniszterelnökként – ugyanezt a bolsevik-náci stichű gyűlölködést melegítette újra a kettős állampolgársági népszavazásnál. „Ne fizessünk havi húszezer forintot családunk pénzéből!”, „Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat!”, „Ne fizessünk állásunkkal az olcsó, határon túli munkavállalók miatt!”, „Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet!” Az óriásplakátokon Bangóné terpeszkedett, követelve, hogy szavazzunk „nem”-mel saját testvéreinkre.

Legfőbb „érvük” tehát az irigység volt. Ami ott dől dugába, hogy aztán ugyanez a DK 2015-től buzgón követelte a muszlim honfoglalók azonnali befogadását és teljes ellátását a „humanizmus” nevében. A külhoni magyaroknak semmit – vadidegen dzsihadistáknak mindent. További „érvük” a nemzetárulásra, hogy a külhoni magyarok nem itt adóznak, ezért ne szóljanak bele az ügyeinkbe. Na és a Londonban mosogató magyar hol adózik, mi? Amúgy hármat találhatunk, Dobrevék – nyugati elvtársaikhoz hasonlóan – mennyi idő alatt adnának honpolgárságot és szavazati jogot az illegális kontinensfoglalóknak, ha kormányra vergődnének. Ugyanúgy seperc alatt, mint a tiszások, akiknek migrációs terveiről a minap Bod Péter Ákos szólta el magát a nagy eszével. Egy brancs.