Magyarország elvi és gyakorlati okokból is ellenáll a háborús kupaktanácsnak

Látták esetleg a Születésnap című dán művészfilmet? Jó az persze, ha összegyűlik a család apraja-nagyja, de az már kevésbé, ha a nagy áhítatban óhatatlanul kiborul a bili, ami ugyan senkinek nincs kedvére, viszont nagyon nem egyeznek az álláspontok. Valahogy így alakult márpedig az Európai Unió mostani dániai csúcsértekezlete, amely szerencsénkre csak informális összejövetel volt – Koppenhága az EU tanácsának soros elnöke –, ám október végén már buzgó íródeákok vésnék kőbe: Európa így és így döntött…

Magyarország ellenáll a háborús kupaktanácsnak, elvi és gyakorlati okokból egyaránt. Ukrajna háborús támogatása, ami önmagában sem áll érdekünkben, egyre nyíltabban egészül ki Kijev gyorsított, erőltetett, idő előtti uniós csatlakoztatásával. Brüsszelben kezdetben suttogták, aztán csevegtek róla, most már harsogják annak módozatait, hogyan tudnák őket a háború elől a Nyugat keblére ölelve az Európai Unióba menekíteni. Miközben a zseniális francia találmányként létrehozott, de nehezen értelmezhető Európai Politikai Közösség tegnapi csúcsértekezletére Koppenhágába csődített „körüllakóknak”, elsődlegesen a nyugat-balkáni országokat, köztük a számunkra különösen fontos Szerbiát Brüsszelben továbbra is előszobáztatják, az uniós tagként számos szempont szerint is vállalhatatlan Kijev képviselőinek lába elé vörös szőnyeget gördítenének. Félreértés ne essék, már az EU 2028–34-es keretköltségvetését is ennek jegyében vázolták fel.

Nem riogatás, de Ausztria a hitleri Németországhoz való hozzácsatolása, amelyet a köznyelv csak Anschlussként emleget, a szó alapjelentésében nem több csatlakoz(tat)ásnál. Bizton állíthatjuk, hogy egy háborúban álló vagy abból épp kikecmergő, korrupt, ráadásul hatalmas – Franciaország európai részénél is nagyobb – állam kényszerű, a jelen tagok kárára történő csatlakoztatása az egész közösség érdekét sem szolgálná. Az EU-fősodor már euró-százmilliárdokra ígérkezett el Ukrajna javára (ennek egy részét ki is fizette), és Kijev uniós csatlakozása lehetővé tételével valójában a saját pénze után fut, mert így gondolja a legjobban az ellenőrzése alatt tartani az ottani folyamatokat. Ha viszont a háború és/vagy Zelenszkij elnök bukása után Ukrajna káoszba fullad, akkor a százmilliárdok pocsékba mentek. Amennyiben viszont Kijevet be tudják terelni az uniós akolba, abban az esetben a markukban tarthatják – nyilván további százmilliárdokkal.

A logika érthető, csak éppen Brüsszel a jelenlegi tagállamokkal – így hazánkkal – szemben tisztességtelen és demokráciaellenes módon akarja elérni a célját. A bővítési kérdés eddig egyhangú szavazást követelt meg, az egyes tagországok vétójoga mellett. Most a tárgyalási fejezeteket már minősített többséggel nyitnák meg az ukránokkal, de hallani olyan változatot is a magyar vétó megkerülésére, hogy hivatalosan meg sem nyitnák azokat, hanem Brüsszel és Kijev küldöttségei szépen mindent leegyeztetnének informális keretek között – mi másra is várva, mint az állítólagos jövő tavaszi magyarországi kormányváltásra? Ha marad a Fidesz-kormány, akkor adtak a szélnek egy pofont, mert jogilag nem juthatnak messzebb a piros lámpánál. Amennyiben viszont nyer az Ukrajna-barát ellenzék, seperc alatt lebonyolítható a csatlakoz(tat)ás.

Azontúl, hogy egy-két más tagállam is zúgolódik, a mi fő eszközünk a demokrácia. Megkérdeznek bennünket. Ahogy a Voks 2025 keretében az ukrán EU-tagságról szólt a kérdés – és 2,3 millióan mondtunk rá nemet –, most Brüsszel háborús terveivel szemben várják majd az aláírásainkat. Ha ugyanis Kijev sebtében csatlakozhat közösségünkhöz, már a háborúja is a miénk.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez

izraeli

Terrortámogatás

Van valami ordítóan felháborító a világsajtó balliberális ágának kalimpálásában, amely a Hamász terrorszervezettel karöltve most új okot talált Izrael démonizálására.