„Mihó: Hoztál felmentő sereget, Jankó?… Hát a király? Frigyes? A pápa? A németek? Itália? Valaki?
Hunyadi: Egyedül vagyunk, Mihály.
Mihó: Csak a szokásos. Legalább nem kell itt kerülgetni senkit.”
(Hunyadi)
Napjainkban a szuverenitás nem csupán jogi vagy politikai keretrendszer, hanem kormányzási alapelv. A szuverenitás 21. századi, innovatív értelmezése Magyarországon az elmúlt években Orbán Viktor és a Fidesz politikai és kormányzati filozófiájának köszönhetően került az állami működéssel kapcsolatos figyelem középpontjába, és az az elmélet helyett inkább a gyakorlati kormányzás tapasztalatából építkezik. Tizenöt évnyi kormányzás eredményeként a magyar modellben a szuverenitás értelmezése feldúsult, magába foglalja már a nemzeti önrendelkezést, a kulturális identitást és a szabadságvágy politikai, érzelmi összetevőit is.
Magyarország a szuverenitást nem csupán és nem is elsősorban jogi vagy politikai függetlenségként, hanem nemzeti identitást biztosító erőként definiálja, amely tartalmazza a nyelvet, a hagyományokat, a kultúrát, ami összetartja és megerősíti a nemzeti közösséget.
A magyar nyelv érzékletesen három szóból fonja össze a szuverenitás eszméjét: függetlenség, önállóság, önrendelkezés – hármas fogalomként, amely csak a nemzettel együtt értelmezhető. Aki magyarul gondolkodik, annak a szuverenitás nem elvont fogalom, hanem történelmi élmény – szabadságharcokban, megszállásokban, rendszerváltásokban, árulásokban és újrakezdésekben kimért tapasztalat. A „magunk ügyeiben magunk döntünk” gondolkodás nemcsak politikai elv, hanem a nemzeti létezés minimumfeltétele. Schmidt Mária szerint: „Egyedül a nemzet és a nemzetállam alapul a földrajzi területhez kötődő sorsközösségen, gyökerezik a közös múltban, rendelkezik kollektív emlékezettel. A nemzetállam feladata a társadalom megszervezése, szerkezetének óvása. Gondoskodik a javak elosztásáról, ellenőrzi a piacot és szabályozza a gazdaság működését. Védi az állam egységét, szavatolja biztonságát és őrzi a határait.”
A magyar és a zsidó nép nemzeti önrendelkezés-értelmezésének hasonlósága évszázadok óta irodalmi és történelmi toposz. A szuverenitás legősibb szimbolikus története a zsidó nép vándorlása, Egyiptom szolgálatából való kiszabadulása, amely nem csupán egy exodus, hanem a szuverenitás archetípusa. Mózes nemcsak vezető, hanem törvényhozó is: a nép nem szabad mindaddig, míg saját szabályait meg nem alkotja, saját Istenét el nem ismeri, saját földjét meg nem műveli.