Az új azonban itt se új, már minden megvolt, mielőtt meglett volna: 

Tehát kormányon vagy ellenzékben lenni: ez puszta körülmény, azonban a célt nem befolyásolja, a célt, hogy építs egy közösséget, jelenítsd meg az igazságát, és küzdj meg érte. Ehhez szükség van az emberi energiák felkeltésére, mobilizálásra és egy állandóságtudatra. Míg az első a mozgással, a mozgatással, a követési hajlandóság elérésével, a harccal, a küzdelemmel, az áldozatvállalással, valamint a formák megtalálásával áll összefüggésben, a második az identitással, hogy tudjuk magunkról, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk, és a képességgel, hogy őrizzük, megvédjük ezt az állandóságot. Vagyis megint csak a megőrzés és a változtatás egyensúlyi kérdéseinél tartunk – és megint csak a megfelelő attitűdnél.

Aztán az is kérdés, hogy honnét indul a megújulás, ki kényszeríti ki, rád kényszerí­tik-e egyáltalán? Az egyik iskola azt vallja, hogy a körülmények diktálnak, a másik meg azt, hogy az a jó, ha te diktálsz a körülményeknek. Mit mondhatunk erre? Persze hogy diktálnak a körülmények, ha megváltozik a világ, ha beüt a krach, ha felüti a fejét egy válság, kénytelen vagy reagálni, válaszolni, kitalálni valamit, nem lehet mindent megelőzni, előre sejteni vagy tudni, és persze hogy az a jó, ha te diktálsz, ha igyekszel elöl menni, és megváltoztatni a körülményeket, rákényszeríteni az akaratodat a többiekre, mert nemcsak elszenvedője, hanem alakítója is vagy az eseményeknek. Ez olyan pofonegyszerű, mint az egyszeregy. A két iskola közötti választás kérdése azonban homályban hagyja a fő kérdést: honnét is indul el a megújítás, ki is a változás motorja?

Megint csak kell tehát egy új iskola. Ugyanakkor az erre adott válaszban, az új iskola mondanivalójában sincs semmi új. 

Végső soron tehát itt is egy attitűdbeli kérdésről van szó. 

A politikai személyiség az, aki személyével és mindazzal, amit megjelenít, képvisel és tesz, inspirálja a közösség tag­jait. Nem az a kérdés tehát, hogy ő kényszeríti-e ki a megújulást vagy éppen a körülmények kényszerítik rá a változtatásra, hanem hogy inspirál a változásra.

Ha tehát azt kérdezzük, hogyan lesz ebből megújulás, a válasz, hogy 

Így is leírható a Fidesz immáron harminchét éves története. Így élte túl a válságokat, ezért erősödött a kudarcokból, ezért volt képes annyiszor, újból és újból nyerni. Most is ez a Fidesz előtt álló legnagyobb kihívás, és már benne is vagyunk a közepében. Vissza nem lehet fordulni. Magunk mögött kell hagyni mindazt, ami visszahúz, és elő kell venni mindazt, ami előrevisz. Ez zajlik ma.

Annak érdekében, hogy jöjjön bármilyen nehézség, a közösség egyben maradjon, és ne kerüljön zárójelbe a cél, de magáért a célért is, hogy a versengésben a közösségét megint csak győzelemre segítve folytatódhasson a sikeres országépítés.

Ezt jelenti az „egy a tábor, egy a zászló”, vagy másként mondva: mi vagyunk a bajnokok, ne engedjük tehát, hogy megváltozzon a verseny.