Esős vasárnap. Ősz. Arany János is előkerül ilyenkor…
„Híves, borongó őszi nap;
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.”
Így. De itt egy Herczeg Ferenc-idézet, most aktuálisabb, mint 1920-ban.
Tessék gondolkodni, hogy miért ne vegyük túlságosan komolyan Európát. Illetve ami mára lett belőle…
Ifjúságunkban abban nőttünk fel, hogy esküdtünk a francia szabadságszeretetre és az angol jogérzetre, és ma kiábrándultunk mindenből.
Én ebben a háborúban csak egy népet ismerek, amely a vértengeren keresztül rogyásig megtartotta minden szerződését, csak egy kultúrnemzetet láttam, és ez a miénk volt. Mi békeidőben megengedtük magunknak azt a luxust, hogy hittünk a nemzetközi kultúrában, de ez csak arra való volt, hogy ne lássuk, hogy a nyugati kultúra helyett a keleti barbárságot kapjuk! Magyarországnak csak egy mentő szövetségese lehet, és ez a magyar testvér, ha egységes tud maradni
(Herczeg Ferenc, Délvidéki Liga 1920:10)
