Még bevállalósabb lenne az MSZP, de ez sem segít

Az LMP-t is bevonta volna a közös főpolgármester-jelölti castingba az MSZP, de kosarat kaptak. Heti összefoglalónk.

Nem csitulnak a pártvezetést kritizáló hangok sem. Komáromi István, az egyik pécsi alapszervezet volt titkára – akinek négy éve felfüggesztették MSZP-tagságát, de most visszahívták – arról beszélt a Hír TV-nek, hogy „Gyurcsány Ferenc miatt vesztett a baloldal 2010-ben és 2014-ben is, ezért volt hiba összefogni vele”. Szerinte az emberekkel beszélni kellett volna, nem csak elrohanni, és nem csak az aláírásokat gyűjtögetni, ez ugyanis – mint mondta – óriási taktikai hiba volt. „Négy éve Mesterházy Attila az MSZP elnöke, véleményem szerint az is nagy hiba volt, hogy vesztesként nem gratulált a győztesnek” – fűzte hozzá a baranyai politikus.

Hiller István – aki sajtóértesülések szerint esélyes a parlament alelnöki tisztségére – viszont már óvatosabban fogalmazott a Népszavának adott interjújában. Arról beszélt, hogy a magyar baloldal nem értette és nem dolgozta fel jól azokat a változásokat, amelyeket az elmúlt fél évtizedben a társadalom sokkszerűen megélt.

A baloldali ellenzék pártjai egymásnak ellentmondón nyilatkoznak az államtól járó, több százmilliós párttámogatás sorsáról. Úgy tűnik, nemhogy a várható összeg megoszlásáról nem jutnak egyezségre, de még abban sem értenek egyet, hogy egyáltalán nekik kell-e dönteniük a pénz szétosztásáról. Mesterházy a minap úgy fogalmazott, volt egy „belső politikai megállapodásuk a párttámogatás felosztására”. A Népszabadság információi szerint egyébként az öt párt közötti egyeztetéseken – az MSZP-elnök és Szigetvári Viktor egyik nyilatkozatával ellentétben – nem született megállapodás a leendő párttámogatás felosztásáról.

Welsz Tamás két – azóta eltűnt, illetve elhunyt – szlovákiai vállalkozóval együtt érintett lehetett Magyarországról irányított áfacsalási ügyekben is – írta a héten az Index. A portál szerint a két férfi a Simon Gábor volt MSZP-elnökhelyettes bizalmi embereként ismert Welsz szlovákiai kapcsolata volt, és 2012-ben legalább háromszor találkoztak egy dunaszerdahelyi borozóban.

Egyikük, Dömény Zoltán, a szlovákiai székhelyű Feed Trade cég tulajdonosa február 5-én – egy nappal azután, hogy a Magyar Nemzet beszámolt Simon Ausztriában parkoltatott 240 millió forint értékű vagyonáról – rejtélyes körülmények között eltűnt. Az Index szerint a Döményhez köthető ügyletekben Welsz feladata az volt, hogy politikai védelmet biztosítson.

A legfrissebb sajtóhírek pedig már arról szóltak, hogy Welsz kivégzésekhez használt méreganyaggal végzett magával.

Bene Lajos bíró április 18-i végzésével hónapokra megakasztotta a takarékszövetkezetek állami integrációját, azzal, hogy az Alkotmánybíróság (AB) állásfoglalását kérte a tavaly nyáron hozott integrációs törvény kapcsán. Ismert, a Demján Sándor (a Vállalkozók Országos Szövetsége elnöke) vezette Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) és egy magánszemély jogalkotással okozott kár megtérítéséért perelte be tavaly a magyar államot és öt további alperest (Magyar Posta, TakarékBank, Magyar Nemzeti Bank, Magyar Fejlesztési Bank, Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete). Demjánék szerint az integrációs törvény korlátozta tulajdonosi jogaikat a TakarékBankban, s – szerintük – emiatt nem tudtak elindulni a pénzintézetre kiírt pályázaton. Azt állították, ezzel 29 millió forintos káruk keletkezett, s ennek megtérítését kérik a bíróságtól.

Múlt pénteken Bene Lajos – a felperesek indítványára – a következő tárgyalásig meghosszabbította azt a korábbi ideiglenes végzését, amelyben megtiltotta a másodrendű alperes Magyar Postának, hogy értékesítse a tulajdonában lévő TakarékBank-részvényeket. Ezzel megakasztotta a TakarékBank állami részesedésének eladását. Mint a Magyar Nemzet pénteki cikkében arról már beszámolt, a bíró a tárgyalások során többször önellentmondásba keveredett, furcsa párhuzamokat vont az integrációs törvény, valamint a munkatáborok és a holokauszt között; a lap arra is emlékeztet, hogy Bene korábbi álláspontjával szembefordulva fordult az AB-hoz, hiszen korábban ezt a taláros testület leterheltségére hivatkozva nem tette meg.

Ráadásul portálunk információi szerint jóval a kihirdetése előtt a felpereshez és az Origo hírportálhoz került az a végzés, amelyet a bíró hozott a TakarékBank perében. A Fővárosi Törvényszék először azt közölte, hogy hétfőre kivizsgálják az ügyet, majd mégis reagáltak és tagadták, hogy a határozathozatal előtt kiadták volna a végzést. Az Origo azzal magyarázkodott: „az ítélethirdetés 9 órakor kezdődött, újságírónk folyamatosan tudósított az eseményről, az első verzió 9.13-kor jelent meg, de ekkor még az ítélet nem szerepelt benne, csak a cikk előzménye, háttér-információk és néhány sor arról, hogy mi történik épp a tárgyalóteremben”.

A héten is folytatódott a tervezett német megszállási emlékmű körüli kordonok lebontása. Történt mindez annak ellenére, hogy – mint megírtuk – a zsidó közösség korábban minden évben megemlékezett március 19-én a német megszállásról. Mécs Imre, az emlékmű ellen tiltakozók egyik vezető alakja a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkozott, nem tartja az amerikai nagykövetség részéről a magyar belügyekbe való beavatkozásnak a külképviselet szerdán kiadott kommünikéjét. Ismeretes, ebben a külképviselet arra ösztönözte a magyar kormányt, hogy folytasson társadalmi párbeszédet a Sorsok Háza és a német megszállási emlékmű ügyében.

A Mazsihisz még februárban, a közgyűlése után jelezte, hogy nem hajlandó részt venni a kormány által szervezett holokauszt-emlékév programsorozatán, és a civil pályázati alaptól elnyert támogatásokat sem hívja le, amíg nem teljesülnek a feltételeik.