Többéves elszántságra és kitartó munkára volt szükség ahhoz, hogy a Fővárosi Törvényszék végül kimondja: jogsértő a XIII. kerületi Horn Gyula sétány elnevezése, és hatályon kívül helyezze a Fővárosi Közgyűlés erről szóló rendelkezését. A törvényszék ugyanis végre kimondta, hogy
közterület, illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.
Az Akadémia főszerepben
A Horn Gyuláról elnevezett sétány története 2022-re nyúlik vissza, amikor a közgyűlés arról döntött, hogy a XIII. kerületi önkormányzat kezdeményezésére neveznek el sétányt Horn Gyuláról a 2014-ben felállított szobra közelében, a Gyermek téren. Hogy Horn Gyula neve végül lekerül a névtáblákról, három elszánt magánszemély érdeme.
A közgyűlési vitában a kormánypárti képviselők ugyan hangot adtak aggályuknak, a baloldali többség mégis az elnevezés mellett döntött. És habár az önkormányzati törvény úgy rendelkezik, hogy
közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, azzal kapcsolatban, hogy valaki ilyen személynek minősül-e, kizárólag a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása bír jogi relevanciával.
Az állásfoglalás kérése azonban csak lehetőség, ha kétség merül fel az illető személy történelmi szerepével kapcsolatban.
A baloldali többség – meglehetős cinizmussal – úgy határozott, hogy bennük nem merült fel kétség Horn Gyula szerepével kapcsolatban, ezért nem fordultak az MTA-hoz. Nem állt tehát rendelkezésre akadémiai állásfoglalás Horn Gyulának a kommunizmusban betöltött – egyébként közismert – szerepéről.
Elszánt civilek
Mivel a törvényi szabályozás sajátossága miatt a névadó önkormányzaton kívül senki más nem kérhette az MTA állásfoglalását, nem is volt jogi lehetőség a névváltoztatás követelésére. Ezt a jogi akadályt ugrotta át két közgazdász és egy jogász, akik úgy döntöttek, hogy nem hagyják annyiban a dolgot.
Egyikük, Felföldi Zoltán (lapunk rendszeres szerzője) korábban a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy egy másik törvény alapján civil szervezet sem nevezhető el olyan személyről, akivel kapcsolatban az önkormányzati törvény tiltást fogalmaz meg.
Civil szervezet létrehozása esetén azonban az akadémiai állásfoglalás megkérése nem lehetőség, hanem kötelesség.
Ezért a magánszemélyek elhatározták, hogy megalapítják a Horn Gyula Emlékére Alapítványt, amihez kötelezően ki kellett kérniük az MTA névhasználati engedélyét.
Nem meglepő módon az MTA az engedélyt nem adta meg. Indoklásuk szerint Horn Gyula „közismert életútja nem hagy kétséget afelől, hogy részt vett, sőt vezető szerepet vitt a XX. századi önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában”. Ezzel az akadémiai állásfoglalással már jogilag megalapozottan lehetett megtámadni a Horn Gyula sétány elnevezést, amit a magánszemélyek meg is tettek
– fogalmazott Felföldi Zoltán.
Az MTA állásfoglalásával a kezükben a magánszemélyek a Fővárosi Kormányhivatalhoz fordultak, amely ez alapján felkérte a Fővárosi Közgyűlést, hogy tárgyalja újra az ügyet, de hiába. Ezután a magánszemélyek ismét a kormányhivatalhoz fordultak, kérve, hogy most már törvényességi felügyeleti eszközeivel lépjen fel a jogsértő állapot megszüntetése érdekében.
Hosszas küzdelmük eredménye a törvényszék mostani döntése, miszerint a Horn Gyula sétány nevét meg kell változtatni.
Közös siker
– A Fővárosi Törvényszék mostani döntése nem a saját sikerünk – nyilatkozta lapunknak Felföldi Zoltán, a három kezdeményező magánszemély egyike, aki úgy fogalmazott: ez azt mutatja meg, hogy egy politikai közösség akkor erős, ha nemcsak a hivatásosok végzik a politikai munkát, hanem van egy olyan civil hátország, amely olyan feladatokat is el tud végezni, amire a politikának vagy akarata, vagy képessége, esetleg ideje nincsen. – Ebben a konkrét ügyben a kormánypárti képviselők nemtetszésüknek adtak hangot, de hogy jogilag megfogják és végigvigyék az ügyet, valamiért elmaradt. Feltehetően ezer más olyan ügyük volt, ami miatt erre nem volt kapacitás. Hangsúlyozta: a jogi helyzet egyértelmű volt,
és pont azok hánytak fittyet a jogállamiságra, akik a jogállamiságot kérik számon, emellett tudatosan előidéztek és fenntartottak egy törvényellenes állapotot.
Ilyenkor, ha vannak civilek, akik nem a politikából élnek, nem részei a formális politikai struktúráknak, de azt mondják, hogy erre energiát és időt áldoznak, akkor eredményt tudnak elérni – vélekedett. Felföldi Zoltán szerint összességében csak akkor lehet sikeres egy nemzeti politika, ha nemcsak a profi politikusok csinálják a dolgukat, hanem vannak szabadcsapatok, akik kurucos hadviseléssel – amit a hivatalos politika nem tehet – elérnek dolgokat.
A mi részünkről ez egy partizánakció volt, amibe azért is vágtunk bele, mert egyértelmű volt a helyzet
– tette hozzá.
A kommunisták máig köztünk élnek
A törvényi előírás ellenére még mindig több száz településen lehet olyan utcanevekkel találkozni, amelyek emléket állítanak Magyarország XX. századi kommunista tönkretevőinek. Gyilkosok, hazaárulók, a baloldali diktatúra kiszolgálóinak emlékét őrzik közterületek nevei, és még mindig öt olyan magyar település van, ahol Kun Béláról elnevezett utca található.
Horthy Miklós szülővárosában, Kenderesen például egymás mellett vezet a Vörös Hadsereg útja és a Ságvári Endre út.
Az ország több településén található Szamuely Tiborról vagy éppen Leninről elnevezett közterület, de szép számmal akad még Felszabadulás, Úttörő, illetve Élmunkás utca is. Igaz, ezeket legalább nem konkrét személyekről nevezték el.
