Az elmúlt negyedév a magyar gazdasági sikerektől volt hangos. Januárban, miután a svájci jegybank úgy döntött, hogy eltörli az árfolyamküszöböt, és hagyja felértékelődni a frankot, hazánk volt Közép-Európában az egyetlen, ahol – a forintosításnak köszönhetően – sem devizahitelesek százezrei nem mentek csődbe, sem a gazdasági kilátások nem romlottak. Márciusban a Standard & Poor’s felminősítette hazánkat, azóta mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő azonos, a befektetési ajánlású kategóriától egy fokozattal elmaradó besorolással és stabil kilátással tartja nyilván Magyarországot. A Morgan Stanley-nél jelenleg úgy vélik, idén akár három és fél százalékkal is nőhet a magyar gazdaság, a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank magyar igazgatója szerint pedig továbbra is javul a magyar gazdaságról kialakított kép, mi vagyunk a legjobbak a makroszámokban. Joggal gondolhatnánk tehát, hogy a közvélekedés is követi ezeket a trendeket, és habár a lakosság nem is gondolja úgy, hogy itt a Kánaán, sejti, hogy elindultunk felé.
Az OECD jóléttérképe viszont nem erről árulkodik. A szervezet a világ országainak olyan, kevésbé számszerűsíthető mutatóiból állított össze egy indexet, mint az ott élők általános egészségi állapota, a munkával és pihenéssel töltött idejük egyensúlya, a lakhatási lehetőségeik és körülményeik, illetve az életükkel való elégedettségük. Ha összességében nézzük, láthatjuk, hogy Magyarország az alsó harmadban helyezkedik el, éppen csak megelőzve a komoly makrogazdasági kihívásokkal küszködő Portugáliát.
Darabjaira szedve az összképet feltűnik néhány érdekesség. Például a magyar válaszadók számára a legkevésbé fontos a polgári szerepvállalás, a kormány tevékenységének átláthatósága és a civilek szavának súlya az államigazgatásban. Noha a visszajelzéseik alapján hazánk ezen a területen a középmezőnyben helyezkedik el olyan országokkal együtt, mint Szlovénia, Spanyolország és Olaszország.
Meglepő módon Magyarország a munkával és a pihenéssel töltött idő egyensúlyának kérdésében teljesít a legjobban – pedig a fontossági sorrendben ez csak az ötödik helyen szerepel –, a felső egyharmad sereghajtója Franciaországgal és Luxemburggal együtt. Ezzel szemben az életünkkel való megelégedettségünk tekintetében csak a görögök pesszimistábbak nálunk, de a tízes skála első fokát mi is alulról karcoljuk csak. Ugyanakkor a válaszadók számára ez a terület bizonyult a legfontosabbnak, közvetlenül a közbiztonság és az általános egészség előtt.
Utóbbinál a megelégedettségünkhöz hasonló helyzet áll fenn, itt csak Oroszország teljesít rosszabbul nálunk, bár Magyarország mentségére legyen mondva, hogy az alsó harmadban kevés az eltérés az országok között, és utolsó előttiként is majdnem megütjük a tízes skála ötödik fokát. A már említett közbiztonság területén viszont erős középmezőny vagyunk, közvetlenül Svájc előtt.
A környezetet-természetet és a védelmét tekintve a második és a harmadik harmad határán táncolunk az OECD szerint, akárcsak az oktatás területén – ami talán a pedagógus-életpályamodell eredményének tudható be.
A többi területen, úgymint közösség, munkalehetőség, lakhatás, bevételi forrás, viszont csak az utolsó kilencben vagyunk benne – a saját bevallásunk szerint.
