Az elmúlt negyedév a magyar gazdasági sikerektől volt hangos. Januárban, miután a svájci jegybank úgy döntött, hogy eltörli az árfolyamküszöböt, és hagyja felértékelődni a frankot, hazánk volt Közép-Európában az egyetlen, ahol – a forintosításnak köszönhetően – sem devizahitelesek százezrei nem mentek csődbe, sem a gazdasági kilátások nem romlottak. Márciusban a Standard & Poor’s felminősítette hazánkat, azóta mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő azonos, a befektetési ajánlású kategóriától egy fokozattal elmaradó besorolással és stabil kilátással tartja nyilván Magyarországot. A Morgan Stanley-nél jelenleg úgy vélik, idén akár három és fél százalékkal is nőhet a magyar gazdaság, a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank magyar igazgatója szerint pedig továbbra is javul a magyar gazdaságról kialakított kép, mi vagyunk a legjobbak a makroszámokban. Joggal gondolhatnánk tehát, hogy a közvélekedés is követi ezeket a trendeket, és habár a lakosság nem is gondolja úgy, hogy itt a Kánaán, sejti, hogy elindultunk felé.
Az OECD jóléttérképe viszont nem erről árulkodik. A szervezet a világ országainak olyan, kevésbé számszerűsíthető mutatóiból állított össze egy indexet, mint az ott élők általános egészségi állapota, a munkával és pihenéssel töltött idejük egyensúlya, a lakhatási lehetőségeik és körülményeik, illetve az életükkel való elégedettségük. Ha összességében nézzük, láthatjuk, hogy Magyarország az alsó harmadban helyezkedik el, éppen csak megelőzve a komoly makrogazdasági kihívásokkal küszködő Portugáliát.
Darabjaira szedve az összképet feltűnik néhány érdekesség. Például a magyar válaszadók számára a legkevésbé fontos a polgári szerepvállalás, a kormány tevékenységének átláthatósága és a civilek szavának súlya az államigazgatásban. Noha a visszajelzéseik alapján hazánk ezen a területen a középmezőnyben helyezkedik el olyan országokkal együtt, mint Szlovénia, Spanyolország és Olaszország.
Meglepő módon Magyarország a munkával és a pihenéssel töltött idő egyensúlyának kérdésében teljesít a legjobban – pedig a fontossági sorrendben ez csak az ötödik helyen szerepel –, a felső egyharmad sereghajtója Franciaországgal és Luxemburggal együtt. Ezzel szemben az életünkkel való megelégedettségünk tekintetében csak a görögök pesszimistábbak nálunk, de a tízes skála első fokát mi is alulról karcoljuk csak. Ugyanakkor a válaszadók számára ez a terület bizonyult a legfontosabbnak, közvetlenül a közbiztonság és az általános egészség előtt.
