A hónapot viszonylag stabil, 1,12 eurós árfolyamon kezdő angol font néhány napja hirtelen gyengülni kezdett, majd csütörtök napközben szabadesésbe váltott, miután kiderült, hogy a brit kormány az év elején az Európai Unióval kötött kilépési szerződés megsértésére készül. Az árfolyam hirtelen 1,1-ről 1,08 euróra zuhant, ezt követően kissé lejjebb is,
megközelítve a négy évvel ezelőtti népszavazás után kialakult legalacsonyabb értéket.
Az európai uniós tagságról tartott 2016-os népszavazás előtt fél évvel az árfolyam igen erős volt: egy fontért több mint 1,4 eurót adtak. Akkor senki nem gondolt arra, hogy érdemi esélye lehet a tagságot elutasító eredménynek, azonban a szavazásig már leereszkedett 1,3-re a kurzus. A váratlan végeredményt követően azonnal 1,2-re, majd pár hónapon belül 1,07-ra zuhant a font, lényegében a mostani szintet első ízben elérve.

Ezt követően azonban stabilizálódott az 1,1–1,2 közti sávban, ami azt jelezte, hogy a kilátások lényegesen rosszabbak, mintha az uniós tagság megmaradása mellett döntöttek volna a britek. Ugyanakkor a piac azt árazta, hogy a kilépő ország olyan észszerű, gyakorlatias megállapodást köt az Európai Unióval, ami a brit gazdaságot nem viseli meg jelentősen. Az évekig tartó politikai csatározások során többször felmerült a megállapodás nélküli kizuhanás, ilyenkor az árfolyam kilépett lefelé a sávból, és elérte újra az 1,07 eurós szintet.
Korai volt a megnyugvás
Az idei év eleji megállapodás, majd a formális kilépés után a piac arra számított, hogy komoly veszély már nem merülhet fel. Hisz amíg nem jön létre a végleges megállapodás, addig fennmaradhat az átmeneti időszak, ami gyakorlatilag fenntartja a tagság legtöbb jellemzőjét nagyjából úgy, ahogy az Európai Gazdasági Térség országainak esetében (Svájc, Norvégia).
A koronavírus-járvány azonban különösen nagy kárt okozott:
a brit gazdaság zuhant Európában a legnagyobb mértékben, húsz százalékkal.
Ezt követően senki nem gondolta volna, hogy egy váratlan húzással mégiscsak megkockáztatná a brit kormány a kapcsolatok megszakítását, ami jó eséllyel egy újabb, hasonló mértékű gazdasági sokkot okozhatna a szigetországnak. Így a politikusokat és a piaci szereplőket egyaránt meglepte, amikor a hét elején Boris Johnson brit miniszterelnök kormánya utalást tett arra, hogy esetleg mégiscsak a megállapodás nélküli kizuhanást választják, annak ellenére, hogy négy éven keresztül ennek elkerülésére törekedtek.