Hanyatlik az angol font, történelmi mélypontjához közelít

A kedélyeket ismét a brexitfolyamat borzolja, bizalmatlanságot szült az, hogy az Egyesült Királyság jelezte: akár nemzetközi szerződés megszegésére is hajlandó. A megállapodásra továbbra is van esély, így arra is, hogy a font ismét erőre kapjon.

Pound Sterling notes and change are seen inside a cash resgister in a coffee shop in Manchester, Britain, Septem,ber 21, 2018. REUTERS/Phil Noble - RC18B89A61C0 Fotó: Phil Noble Forrás: Reuters

A hónapot viszonylag stabil, 1,12 eurós árfolyamon kezdő angol font néhány napja hirtelen gyengülni kezdett, majd csütörtök napközben szabadesésbe váltott, miután kiderült, hogy a brit kormány az év elején az Európai Unióval kötött kilépési szerződés megsértésére készül. Az árfolyam hirtelen 1,1-ről 1,08 euróra zuhant, ezt követően kissé lejjebb is,

megközelítve a négy évvel ezelőtti népszavazás után kialakult legalacsonyabb értéket.

Az európai uniós tagságról tartott 2016-os népszavazás előtt fél évvel az árfolyam igen erős volt: egy fontért több mint 1,4 eurót adtak. Akkor senki nem gondolt arra, hogy érdemi esélye lehet a tagságot elutasító eredménynek, azonban a szavazásig már leereszkedett 1,3-re a kurzus. A váratlan végeredményt követően azonnal 1,2-re, majd pár hónapon belül 1,07-ra zuhant a font, lényegében a mostani szintet első ízben elérve.

Fotó: Reuters/Phil Noble

Ezt követően azonban stabilizálódott az 1,1–1,2 közti sávban, ami azt jelezte, hogy a kilátások lényegesen rosszabbak, mintha az uniós tagság megmaradása mellett döntöttek volna a britek. Ugyanakkor a piac azt árazta, hogy a kilépő ország olyan észszerű, gyakorlatias megállapodást köt az Európai Unióval, ami a brit gazdaságot nem viseli meg jelentősen. Az évekig tartó politikai csatározások során többször felmerült a megállapodás nélküli kizuhanás, ilyenkor az árfolyam kilépett lefelé a sávból, és elérte újra az 1,07 eurós szintet.

Korai volt a megnyugvás

Az idei év eleji megállapodás, majd a formális kilépés után a piac arra számított, hogy komoly veszély már nem merülhet fel. Hisz amíg nem jön létre a végleges megállapodás, addig fennmaradhat az átmeneti időszak, ami gyakorlatilag fenntartja a tagság legtöbb jellemzőjét nagyjából úgy, ahogy az Európai Gazdasági Térség országainak esetében (Svájc, Norvégia).

A koronavírus-járvány azonban különösen nagy kárt okozott:

a brit gazdaság zuhant Európában a legnagyobb mértékben, húsz százalékkal.

Ezt követően senki nem gondolta volna, hogy egy váratlan húzással mégiscsak megkockáztatná a brit kormány a kapcsolatok megszakítását, ami jó eséllyel egy újabb, hasonló mértékű gazdasági sokkot okozhatna a szigetországnak. Így a politikusokat és a piaci szereplőket egyaránt meglepte, amikor a hét elején Boris Johnson brit miniszterelnök kormánya utalást tett arra, hogy esetleg mégiscsak a megállapodás nélküli kizuhanást választják, annak ellenére, hogy négy éven keresztül ennek elkerülésére törekedtek.

Elvész a bizalom

Az igazán meglepő fordulat azonban csütörtökön következett, amikor kiderült, hogy az Európai Unióval kötött megállapodás Észak-Írországra vonatkozó részeit tudatosan meg akarják sérteni, vagyis a brit kormány egy nemzetközi szerződés megsértésétől sem riadna vissza. Ez olyan súlyos fejlemény, ami joggal váltja ki a nagymértékű bizalomvesztést, hisz

ha egy ország nemzetközi szerződést sért, ezzel kiteszi magát annak a veszélynek, hogy más országok nem mernek vele szerződni,

így a Nagy-Britannia számára létfontosságú, a különböző országokkal egyenként megkötendő kereskedelmi egyezmények meghiúsulhatnak.

Még mindig a megállapodásra várnak

Kérdés, hogy mi várható ezek után a font árfolyamában. Nyilvánvalóan döntő jelentősége lesz annak, hogy a nemzetközi szerződésszegés végül megvalósul-e vagy a józanul mérlegelő brit parlament nemet mond rá, esetleg a kormány maga vonja vissza.

A második fontos tényező, hogy létrejön-e egy olyan kereskedelmi megállapodás, amely jövő év elejétől életbe léphet az átmeneti időszak megszűnésekor. Ezekben az esetekben a font árfolyama vélhetően magához térne, stabilizálódna.

Ugyanaz történne feltehetőleg, ha megállapodás hiányában meghosszabbítanák az átmeneti időszakot, amit egyébként a koronavírus-járvánnyal jól is lehetne indokolni a brit közvéleménynek.

Ha mégiscsak megállapodás nélküli szakításra kerül sor, akkor jó eséllyel történelmi mélypontra kerül a font, akár az euróval szembeni paritást is elérve (amikor egy fontért egy eurót adnak). Nemzetközi szerződésszegés esetére még becsülni is nehéz: ilyen esetben a brit gazdaság és a valuta teljes összeomlása sem kizárható, éppen ezért valószínűtlennek tűnik, hogy a brit kormány tényleg ezt a forgatókönyvet választaná.