Visszaeső arany, szárnyaló bitcoin

Elterjedt az a nézet – vagy inkább illúzió –, hogy a bitcoin válságálló, a befektetők rohannak érte.

Évezredek óta komoly értékkel bír, mégis csak válság idején figyelnek rá Fotó: Reuters/Baz Ratner

A 2020-as év meglepő fejleményeket hozott a befektetési piacokon, ami érthető, hiszen több mint száz éve nem látott esemény, egy veszélyes világjárvány határozta meg az idei esztendőt. A hatalmas gazdasági visszaesés és a vártnál lassabb kilábalás ellenére a részvénypiacok csúcsra járnak, a nyárig logikus módon menedékeszköznek tekintett aranytól a befektetők most elfordultak, a bitcoin viszont szárnyalni kezdett. Ráadásul sok millió kisbefektető is érdeklődik iránta: még a villamoson is erről beszélnek. Ahogy André Kostolany, az egykori híres magyar származású tőzsdeszakértő mondaná: a bitcoint szájára vette a város. Most úgy mondhatjuk: szájára vette az egész világ.

Kérdés, hogy mi lehet egy ilyen folyamat mögött. Jó esély van arra, hogy a befektetők tulajdonképpen biztonságot keresnek, de a piacokat érő felfordulás miatt ezt másként értelmezik, mint korábban. Azt látják, hogy a járvány miatti gazdasági válság elhúzódik, a gazdasági problémák tartósak. Ilyen körülmények között

elterjedt az a nézet – vagy inkább illúzió –, hogy a kriptodevizák, közülük elsősorban a bitcoin az, amely válságálló, amelyet nem érintenek azok a tényezők, amelyek a hagyományos devizákat és az azokban eszközölt befektetéseket befolyásolják.

Ezt a nézetet erősíti, amit a bitcoin megalkotói és hívei azóta is kommunikálnak: véges mennyiségű eszközről van szó, amelyből nem lehet többet kibocsátani, és máshogy sem lehet befolyásolni, nem lehet elinflálni.

Évezredek óta komoly értékkel bír, mégis csak válság idején figyelnek rá
Fotó: Reuters/Baz Ratner

Ez a vélemény azért terjed könnyen, mert a bitcoin nem kézzelfogható, működési mechanizmusát nagyon kevesen értik. Végső soron egy digitális termék, leegyszerűsítve egy elektronikus jel, ahogy tulajdonképpen a hagyományos pénzek digitális formája is. Ugyanakkor a hagyományos devizák mögött jegybankok, államok, monetáris és fiskális politika áll, a kriptodevizák mögött pedig semmi, és most pont ez tetszik a befektetőknek, pedig ez óriási veszélyt rejteget.

Ha egyszer elfogy a befektetői lelkesedés, megszűnik az árat felhajtó erő, és semmi más nincs, ami megtartaná az értékét.

Nem véletlen, hogy egyszer már a mélybe, húszezer dollárról háromezerre, vagyis a töredékére zuhant a bitcoin árfolyama, és utána is igen változékony maradt.

Most azonban azt látják a befektetők, hogy magára talált, újra a csúcs felé közelít, és persze vannak elemzők, akik csillagászati célárat hirdetnek. Ezt könnyű megtenni, hisz nincs semmilyen viszonyítási pont, fundamentális érték. Arra a tényre pedig, hogy ugyan a bitcoin sorozata véges, de bármennyi másik kriptodeviza létrehozható, úgy reagálnak a befektetők, hogy egyre inkább csak a bit­coint keresik, egyre kevésbé érdeklődnek a többi kriptodeviza iránt. A bitcoin előző, 2018 elején elért csúcsa idején a többi kriptodeviza összértéke 550 milliárd dollár volt, most csak 200 milliárd, miközben akkor ezer különféle kriptodeviza létezett, ma már több mint háromezer.

Míg tehát a kriptodevizák összessége már inflálódik, a bizalom közülük egyikük, a bitcoin iránt töretlen.

Az arany ezzel szemben évezredek óta stabil, komoly értékkel bíró, ráadásul ugyancsak véges mennyiségű eszköz (a fellelhető mennyiség nagy részét már kibányászták). Amióta az utóbbi évtizedekben a devizák nagyobb része szabadon lebeg, az arany ára elsősorban válság, illetve infláció esetén emelkedik. Ilyenkor a hagyományos menedék­eszköz szerepét is betölti, ugyanakkor a 2008-as válság után tartós lett a kereslet: a jegybankok is növelték tartalékaikat. Idén az árfolyam elérte, majd áttörte a korábbi 1900 dolláros csúcsot, és jócskán fölé is ment, az elmúlt hónapokban azonban visszaesett, az árfolyam már 1800 dollár alatt van.

A digitális aranyként is emlegetett bit­coin most fényesebben csillog, gyaníthatóan csak átmenetileg.