Komoly lemaradásban van a hazai zöldség- és gyümölcságazat ahhoz, hogy a nemzetközi piaci versenyben meg tudja állni a helyét. A versenyképes előállításhoz egységesen magas termelési színvonalú, európai léptékben is versenyképes termelő- és feldolgozóüzemekre lenne szükség, amelyek az ország önellátása mellett az exportpiacok igényeit is képesek kielégíteni.
Az ágazat versenyképes működését nagyfokú hatékonyságnak, a szervezettség és a piaci szereplők azonos érdekből adódó együttműködésének kellene jellemeznie, erős ágazati koordináció mellett
– hangsúlyozta a hazai zöldség- és gyümölcságazat helyzetét értékelve Apáti Ferenc, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke.
A széthúzás a hazai gyümölcsök valódi ellensége
Ezekkel az elvárásokkal ellentétben a hazai üzemek termelési színvonala erősen eltérő, jelentős részük komoly elmaradásban van az európai élvonal hatékonyságától. A piaci szervezettség pedig mindössze húszszázalékos a kívánatos ötven százalék helyett.
Fotó: Havran Zoltán
Az érdekazonosság, a különböző termékpályaszintek együttműködése és az ágazati koordináció szintén alacsony. A szakember szerint a versenyképes zöldség- és gyümölcságazathoz nélkülözhetetlen, hogy minden vállalkozás valós szaktudással, szakértelemmel működjön.
A szereplőknek folyamatosan fejleszteniük kell annak érdekében, hogy az időjárási károk ellen magas szintű védelmet alakíthassanak ki. A beruházásokkal a vállalkozások elmozdulnának az alacsony élőmunkaigény mellett üzemelő, korszerű, intenzív termelési rendszerek irányába, stabil éves hozamok mellett. Elkerülhetetlen a termelők együttműködési hajlandósága, vagyis az összefogás és a szervezettség növelése is.
A szervezetlen értékesítés a nemzetközi versenyben óriási hátrányt okoz akkor is, ha üzemi szinten nő a hatékonyság.
A 80-as éveket idézi a gyümölcsösök csaknem fele
A hazai gyümölcstermesztés érdemben nem fejlődött az elmúlt másfél évtizedben – részletezte Apáti Ferenc. Ennek az a következménye, hogy a legtöbb ágazati szereplő termelési színvonala óriási, 60-70 százalékos elmaradásban van a versenyképes, professzionális hazai üzemektől.
A szakember felidézte:
a hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű gyümölcsfajták – a málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte – termesztése gyakorlatilag megszűnt Magyarországon,
de nagyon jelentős a visszaesés az almánál és az őszibaracknál is.
– A katasztrofális helyzetet jól jelzi, hogy a relatív gyümölcstermesztési színvonalunk sokkal jobb volt az 1980-as években, mint jelenleg – emelte ki Apáti Ferenc. Ez azt jelenti, hogy az átlagos terméshozamok – gyümölcsfajtától függően eltérő mértékben – a hazai ültetvényeken 40–80 százalékkal alacsonyabbak, mint a vezető európai termesztőknél.
A FruitVeb becslései szerint a nyolcvanezer hektáros hazai ültetvényfelület mintegy fele korszerűtlen, potenciálisan versenyképtelen, míg 25-30 százaléka jelenleg nem eléggé hatékony, de fejleszthető. Az ültetvények fennmaradó 25-30 százaléka – mely néhány száz termelő vállalkozást jelent – tekinthető valóban magas színvonalúnak.
Apáti Ferenc kiemelte: a súlyos helyzethez hozzájárul, hogy a gyümölcságazatban eddig elmaradt a piac tisztulása. Ennek oka, hogy a jelentős közvetlen támogatások hosszú időn keresztül konzerválták a nem versenyképes termelési szerkezetet is, míg a zöldségtermesztésben – ahol jóval előrébb jár a piac tisztulása – nem voltak ilyen támogatások.
