Álvilágok helyett

Minden van, bármi elérhető, megvehető, csak legyen rá pénzed – nagyjából így lehetne összefoglalni a modern kori, a fogyasztásra és a még több fogyasztásra épülő gazdasági rendszer lényegét, amely nagyon sokaknál egyfajta „életfilozófiává” is válik. Hiszen a mesterségesen felkeltett vágyak és az agymosásig sulykolt reklámok hatására mindent meg akarunk venni, mindent meg akarunk szerezni, és mindent le akarunk cserélni, ami már nem divatos vagy ami már fél évnél „régebbi”. Telefont, ülőgarnitúrát, fürdőszobacsempét, tévét, számítógépet, autót. Mindezt persze most, azonnal. Ha pedig ez anyagi okokból nem megy, frusztráltak, elégedetlenek leszünk, és még azt sem vesszük észre, amink van.

Egyre inkább álvilágot építünk magunk köré olyan holmikkal és időtöltésekkel, amelyekre semmi szükségünk.

A végén pedig rácsodálkozunk, hogy kifolyik a kezünkből a pénz, hogy súlyos adósságokba vertük magunkat, és hogy noha „csak boldoggá akartuk tenni” a feleségünket, a gyerekeinket, magunkat, de a várt boldogság csak nem akar megérkezni az anyagi terhekkel, a folyamatos pszichés nyomással és a céltalan semmittevéssel teli hétköznapokba.

Persze ha veszünk egy mobilt, amely egy év múlva tönkremegy, vagy éppen megunjuk, néhány tízezer forintunk bánja. Egy otthonnál, egy háznál azonban nagyságrendekkel több pénzről és persze sokkal meghatározóbb döntésről van szó. A legtöbbször egy élet munkájáról vagy éppen egy életre meghatározó kiköltekezésről, eladósodásról. De ahogy az egyre újabb és újabb telefonok egyre „okosabbak” lesznek, úgy az egyszerű lakás vagy ház sem feltétlenül olyan egyszerű már, hanem mindenféle extrával felszerelt. Annyi minden újdonság van, annyi minden beépül a házba, hogy jóformán az „extrákra”, a ház „felokosítására” többet kell költeni, mint arra, hogy egyáltalán legyen hol laknunk. Ám sokszor már nem is egyszerűen extrákról van szó, hanem előírásokról! Mert a gépész, a hőszigetelő-gyártó és egyéb lobbik elérték a döntéshozóknál, hogy rendeletbe legyen foglalva, hogy x energiamegtakarításhoz y vastagságú hőszigeteléssel kell becsomagolni a házat, és mindehhez milyen hővisszanyerős szellőztetőrendszer vagy központi elszívásos szellőzés kiépítése szükséges.

És sok-sok pénzből felépül az álvilág, amelyben – nem túlzok! – az ablakot sem szabad kinyitni, mert akkor borul az egész rendszer. Az a rendszer, amelynek kiépítése – szintén nem túlzás! –

egy tízmilliós csoknak megfelelő összegbe került.

Ezekhez a falansztervilághoz közelítő high-tech megoldásokhoz képest igazi felüdülés az Otthon, csak másképp című dokumentumfilmben bemutatott alternatíva. A film egy négygyermekes család építkezését követi végig, akik kalákában, a barátaik segítségével, szalmabálákból és sárból építenek maguknak „lélegző” házat. Amellett, hogy a nagy klímahisztériázóknak is figyelemre méltó példa lenne, hogy nem kell műanyagba csomagolni a házat ahhoz, hogy az alacsony energiafelhasználású legyen, a film azt is bemutatja, hogy ma is lehet olcsón építkezni. Gergő, a családapa elmondása szerint ugyanis minden pénzük ráment a tervekre és arra, hogy a telküket építkezésre alkalmassá tegyék. Vagyis

csak a csokra, az áfa-visszatérítésre és a csokos hitelre tudtak támaszkodni, ebből a 25 millióból viszont gyönyörű házat építettek.

„A film célja, hogy a városi elidegenedett környezet ellensúlyozására népszerűvé tegye a tradicionális vályogépítészet modernizált formáját. Mert ez a technológia anyagilag elérhető lehetőséget jelenthet az otthonteremtésre és mert ezen építési kultúra közösségformáló ereje segítségével újra egyesítheti egy környék lakóit – nem csak egymás mellett, de együttélésre is ösztönözve őket” – olvasható a YouTube-on elérhető kisfilm leírásában. És noha egy építkezés igazi szakítópróba, a fiatal házaspár a négy gyerekkel is együtt ül le egy csillagfényes este az első családi vacsorára a teraszon.