Nem messze tőlünk, kicsit lejjebb az utcánkban szintén épült egy ház. Amikor elkezdtük a tervezgetést, még ott sem állt semmi. És még sehol nem tartottunk, amikor kicsit irigykedve néztük, hogy milyen gyorsan épül ott a ház. Bár viszonylag hamar felhúzták az épületet, az építkezés utolsó fázisainál már csak nagy ritkán láttunk munkásembereket, az építtetővel pedig nem is találkoztunk, olykor egy autót láttunk a ház előtt. Aztán úgy tűnt, elkészült a ház. Azért csak úgy tűnt, mert szinte semmi életjelet nem lehetett tapasztalni, sötét délutánokon néha-néha volt látható a feltehetően a nappali ablakában világító lámpafény. Mígnem aztán megjelent egy nagy tábla a kerítésen: Eladó.
Sajnos korántsem egyedülálló a történet. S az sem – amit csak nemrég tudtunk meg –, hogy mi az oka az eladásnak: válás. Nem véletlenül mondják, hogy az építkezés erősen próbára teszi a házaspárt, bizony nem könnyű ép ésszel és ép lélekkel kijönni belőle. Árulják tehát a házat, de – pláne ilyen helyzetben – nem egyszerű az eladás. Egy családi ház eleve saját ízlés, saját elképzelések szerint épül, ritka egybeesés, ha más is úgy „beleszeret”, mint amennyire az építtetők szerették – volna. Ráadásul nem olcsó mulatság az építkezés: ha az eladó pénzénél akar lenni, nem adhatja áron alul. És bár a jelenlegi, a vírusválság ellenére sem pangó ingatlanpiacon szó sincs az árak zuhanásáról, azért kicsit az új ház is olyan – különösen, ha már jó ideje üresen áll és nem tudják eladni –, mint az új autó, amely kigördül a szalonból:
rögtön sokat veszít az értékéből.
Néhány évtizeddel korábban a túlméretezés volt az egyik fő gond. Ennek a mementói azok a hatalmas családi házak, melyeket a nyolcvanas évek második felében vagy a kilencvenes években építettek. Amikor szó szerint egy élet munkáját beletette valaki a házába (pénzt, energiát és egészséget nem kímélve), csak mire odajutott, hogy a kalákában épülő ház nagy nehezen elkészült, addigra rossz esetben a gyerekek kirepültek, még rosszabb esetben az asszony megözvegyült – s ott maradt egyedül abban a két-háromszáz négyzetméteres monstrumban, amelyet több generációnak tervezett a családfő.
Most nincs már kaláka, van helyette építési vállalkozó.