Dörzsölik a markukat az arab és orosz olajcégek

Az angol–holland Royal Dutch Shell fellebbez a holland bíróság múlt héten hozott ítélete ellen, amelyet 17 ezer klímavédő aktivista és hét szervezet keresete nyomán hozott meg – idézte fel a Reuters hírügynökség. A hágai bíróság egyrészt kimondta, hogy az óriáscégnek felelőssége van a klímaváltozásban, emellett pedig arra kötelezte a Shellt, hogy a következő tíz évben 45 százalékkal csökkentse a karbonkibocsátását. Az óceán túlpartján ezzel egy időben az Exxon Mobil és a Chevron részvényesei azt vetették a közgyűlésen a vállalatok vezetőségének szemére, hogy szándékosan halogatják a klímaváltozásra adandó válaszokat.

Vagyis a nyugati világ legnagyobb olajcégei komoly lépéshátrányba kerültek, miközben ilyesmi nem érinti a Saudi Aramcót, az Abu-Dzabi nemzeti olajtársaságot, valamint az orosz Gazpromot és a Rosznyeftyet, ahogyan jobbára a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) többi tagját sem. Igaz, ezen országoknak is vannak a megújuló alapú energiatermelést szorgalmazó programjai, ettől függetlenül

ezek a cégek lesznek azok, amelyek kiszolgálják a pandémiából kilábaló világgazdaság újból fellendülő olaj- és gázéhségét, mert a nyugati cégeknek nem lesz szabad.

A Gazprom egy meg nem nevezett magas rangú vezetője meg is jegyezte: „Úgy tűnik, hogy a Nyugatnak jobban kell majd támaszkodnia az általa ellenséges rezsimeknek nevezett országok forrásaira.” A Saudi Aramco egyik vezetője pedig röviden így összegzett:

„Ez nagyszerű az Aramcónak”,

hozzátéve, a bírósági döntés megkönnyíti, hogy az OPEC felpörgethesse a termelését.

Iraki munkás egy finomítónál. Fellángolt a verseny az olajcégek között
Fotó: AFP/Haidar Mohammed Ali

Az OPEC és Oroszország az elmúlt néhány évtizedben stabilan a ­világpiac negyven százalékát látja el, míg a nyugati nagyok, ide értve az említett cégek mellett a BP-t és a Totalt is, 15 százalékos részesedéssel bírnak. Mindezt az utóbbiak az elmúlt ötven év során érték el úgy, hogy a Nyugat erőteljesen elkezdett a saját cégeire támaszkodni a közel-keletiek és az oroszok helyett – persze csak amennyire a pillanatnyi politikai helyzet engedte. Mindenesetre nagyot növekedtek a nyugati cégek,

és most sem engedhetik el a gyeplőt, hiszen részvényeseknek, nyugdíjalapoknak tartoznak felelős gazdálkodással, vagyis tisztességes méretű osztalékfizetéssel.

Még akkor is, ha maguk a befektetők és a bankok is nyomást gyakorolnak rájuk – a környezetvédelmi aktivisták mellett – a kibocsátáscsökkentésért.

Nem éppen irigylésre méltó a helyzet, de az is igaz, hogy nagyjából éppen annyi idejük volt az olajvállalatoknak felkészülni a ma már égető helyzet kezelésére, mint amennyit a növekedésre és a piacszerzésre fordítottak. Már az első klímaegyezményt, amely Rióban született 1992-ben, nemzetközi tudományos konszenzus előzte meg a klímaváltozás mibenlétéről és következményeiről, vagyis

a vészharangok már három évtizede szólnak.

A Legal & General alapkezelő – amelyre a befektetők 1,8 ezer milliárd dollárt bíztak, aminek legnagyobb része olajvállalatokba került – egyik képviselője, Nick Stansbury úgy fogalmazott, hogy életbevágó a globális olajiparnak a klímacélokhoz igazítania a termelését, de ezt szabályozással, a keresleti oldal megváltoztatásával és a világ energiarendszerének újjáépítésével összhangban kell megtenni. A világ egyik legnagyobb alapkezelőjénél úgy látják, hogy

ha az olajcégeket bíróság kényszeríti erre, az csak magasabb árakat és elmaradó profitot eredményezhet.