Milliomosok vasútja
A filmstúdiók gondoskodnak róla, hogy ne felejtsük el a felső tízezer múlt század eleji közlekedési eszközét, a luxusvonatot. Az Orient expressz a híres kriminek köszönhetően több feldolgozásban is megtekinthető, de hasonlóan legendás a Le Train Bleu, azaz a Calais–Mediterranean expressz járat, amelyen a vagyonos britek menekültek el a londoni tél elől. Az úttörő Lord Henry Brougham nyugdíjas angol államférfi volt, aki 1834 telén fedezte fel a környéket. A tengerparton időzve úgy találta, hogy az időjárás Cannes-ban olyan enyhe, mint Kairóban, és heteken belül megkezdte a nagyszerű Regency-kastély építését. Példáját sokan követték, és a századfordulón már jóval több mint százezer divatos látogatója volt Nizzának a szezonban, amely januárban kezdődött és május 1-jén ért véget. A vasút egyeduralkodó utazási eszköz volt akkoriban, amely komoly fejlesztéseken esett át. 1922-ben avatták fel a milliomosok vonatját, amely kizárólag első osztályú kupékból állt. Az acélkocsikat sötétkékre festették és aranyszínű csíkkal szegélyezték – innen a kék vonat elnevezés.
Az angolok után jöttek az amerikaiak: Cole Porter zeneszerző és felesége egy teljes vagont foglaltak le, mindegyiküknek külön hálószobával, ugyanúgy az inasnak és a szobalánynak. F. Scott Fitzgerald amerikai író és felesége, Zelda 1924 nyarán kapaszkodtak fel a Nizzába tartó Le Blue Train fedélzetére. Ők voltak a jazzkorszak igazi sztárjai, a csillogás és a siker megtestesítői, és jelenlétükkel – valamint kiterjedt ismeretségi körüknek köszönhetően, akik között ott volt például Ernest Hemingway – vált divatossá nyáron is a francia Riviéra.