Felesleges az árak mesterséges emelése a karbonkvótával
A karbonkvóta-rendszer ideiglenes szüneteltetése a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint viszonylag egyszerűen, egyetlen tollvonással elintézhető lenne. A rendszer eredetileg azt célozza, hogy az üvegházhatású gázokat (elsősorban szén-dioxidot) kibocsátó ipari tevékenységek költségeit megemelje, ezzel motiválva környezetbarátabb technológiák használatára az ipari szereplőket. Vagyis egy erősen szennyező létesítmény vagy erőmű karbonkvótákat vásárol, mintegy környezetszennyezési adóként.
Jelenleg az áram árának 20-25 százalékát ez a fogyasztókig átgyűrűző költség teszi ki a Világgazdaság összesítése alapján.
Magyarországon évente nagyjából nyolcszázmilliárd forint karbonköltséget hárítanak át a fogyasztókra.
Emellett a kvótabevételekre is szert lehet tenni: 2030-ig a hazai költségvetésnek ebből és az egyéb kvótaalapú forrásokból mintegy 1655 milliárd forint bevétele származik.
Mára viszont olyannyira magasak az energiaárak, hogy a kvótarendszernek semmilyen ösztönzőereje nem maradt, több vállalat és erőmű a túlélésért küzd, tehát a pluszteher kiszabása felesleges, nincs szükség az árak további, mesterséges emelésére.
Uniós tőzsdei áramársapka
A második pont háttere és kivitelezhetősége valamivel bonyolultabbnak tűnik szakértőink szerint. A probléma az, hogy az utóbbi fél évben a geopolitikai és egyéb hatások nyomán megugró tőzsdei gázárak magukkal rántották az áramárakat is Európában, hiszen a villamosenergia-termelés jelentős része, mintegy harmada gázerőművekben történik. Amennyiben a földgáz ára megduplázódik – említette egyikük példaként –, az legalább 75-80 százalékkal emeli az adott erőmű által termelt villamos energia árát.
Ugyanakkor vannak ennél jóval olcsóbban termelő egységek is: az atomerőművek vagy a megújulóalapúak. A tőzsdén viszont nincs különbség, mindegyik ugyanannyiért adhatja el a termékét. A jelenlegi árkörnyezet tehát kedvez az atomerőműveknek és a megújulóknak, hiszen a termelési költségük nem emelkedett meg, viszont a szokásosnál nagyobb bevételt realizálhatnak.
Az olcsón előállított áram tehát indokolatlanul drágán kel el, vagyis a gázerőművek költségemelkedésének hatását fontos volna leválasztani az összes többi termelő áralakításáról. A környezet ráadásul piaci spekulációnak is megágyaz.
A helyzet egy uniószerte alkalmazandó nagykereskedelmi ársapka bevezetésével volna tompítható. Az intézkedés ötlete ugyan felvet néhány kérdést nyilatkozóink szerint – például ha az árlimit alacsonyabb, mint az adott gázerőmű gazdaságos működéséhez szükséges, akkor mivel kompenzálható vagy ösztönözhető a termelésre –, ám ezek tisztázását követően a tőzsdei árkorlát bevezetése már egyszerű és hatékony technikai lépés lenne.
Bioüzemanyag-szünet
A harmadik intézkedés szintén ideiglenesen élne, hiszen az üzemanyagokba kötelezően bekeverendő biológiai eredetű komponensek (biodízel és bioetanol) a fenntarthatóságot szolgálják, vagyis használatuk felfüggesztése visszalépést jelentene a környezetvédelmi törekvésekben. Ugyanakkor az időleges mellőzésük literenként húsz-harminc forinttal csökkenthetné az üzemanyagárakat, ezért mindenképpen megfontolandó a korlátozásuk.