Az Európai Uniónak az a törekvése, hogy 2035 után ne lehessen újként forgalomba helyezni olyan személygépkocsikat és könnyű haszonjárműveket, amelyek szén-dioxidot bocsátanak ki működésük során, eddig elsősorban a gyártókat, beszállítókat, fejlesztőket késztette tiltakozásra. Azonban hamarosan elérkezik az a pillanat, amikor a felhasználók is rádöbbennek, hogy az új szabályok teljesen megváltoztatják azt az üzleti környezetet, amelyben működniük kell.
A kisteherautók, dobozos furgonok végzik ugyanis az áruszállítás utolsó láncszemének számító „last mile”, azaz utolsó mérföld jellegű munkát. A csomagszállító vállalkozások ilyen eszközökkel juttatják el a végfelhasználókhoz az online áruházakban megrendelt árut a vásárlóknak, de a cégek közötti szállítás egy része – például a szervizek alkatrészbeszerzése vagy az élelmiszerüzletek árufeltöltése – gyakran az ebbe a kategóriába eső járművekkel történik. Minél kisebb az üzlet, annál inkább.
A fuvarozók folyamatosan használják az eszközeiket: amíg egy magánfelhasználó személyautója akár tíz-húsz évet is kiszolgál, a szállítóeszközök sokkal gyorsabban futnak nullára, érik el a selejtezési határidőt. Vagyis
a nem túl távoli jövőben a fuvarozók jelentős részének mindennapi gondjává válik, mivel helyettesítse a dízelüzemű, kifutott járműveit.
Feltételezhető, hogy 2025-re a nagyvárosokban az EU teljes területén kiépül a töltőhálózat olyan szinten, hogy a vállalkozások saját telephelyükön vagy erre kijelölt állomásokon éjszakánként feltölthetik az akkumulátoraikat. Az azonban kérdéses, hogy kisebb városokban, községekben, falvakban miként működhetnek majd a futárok járművei. Márpedig a kereskedelem jelentős része zajlik már ma is online áruházakban, amelyeknek természetes szolgáltatása a házhoz szállítás. Emellett az építőipari, mezőgazdasági és ezerféle más vállalkozások nagy tömegben használnak áru- és személyszállításra könnyű haszongépjárműveket és kisbuszokat.
