Ausztria és Magyarország között a különbség leginkább akkor csökkenthető, ha az állam a legnagyobb beruházó – jelentette ki Lázár János építési és közlekedési miniszter az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) Spakli ’21 aktuális podcastjában. Ennek alátámasztására a dualizmuskori vasútépítéseket, illetve a két világháború közötti állami beruházásokat hozta példának. Megemlítette, hogy építésügyi miniszter pozíció 1990 óta nem létezett Magyarországon, de szerinte átfogóan elmondható, hogy nagyobb hatékonysággal működhetnek azok a területek, amelyeknek van külön tárcájuk.
Beszélt arról is, hogy Magyarország 2022-re elérte a közepesen fejlett országok szintjét, a kérdés az, hogyan lépünk tovább, hogyan használjuk fel a szabad forrásainkat. Kiemelte, a rendszerváltozás után a 2016–17-es évek voltak az első esztendők, amikor az államadósság kamatainak kifizetése után maradt pénz fejlődésre, fejlesztésre, ekkor indultak teljesen saját erőből történő fejlesztések.
Lázár János az elkövetkező évtizedet nézve arra számít, egyre inkább lesznek sajáterős beruházások, illetve a saját, nem uniós források aránya növekszik.
A miniszter rámutatott, a háború minden esetben növeli az inflációt, elég megnézni a világháborúk utáni időszakokat. Szerinte a forrásainkat észszerűbben és jobban kell felhasználni, miniszterként is polgármesteri szemlélettel, rendszerekben gondolkodik. Célja, hogy a magyar építőgazdaságnak lehetőséget teremtsen, állami és magánmegrendelések egyaránt legyenek, lehessenek, ezért fontos az ÉVOSZ és a szakképviseletek munkája.
Tervezhetőség
Az állami beruházásokról szóló törvény Lázár János szerint mintegy rákényszeríti az egyes tárcákat arra, hogy tervezzék meg tíz évre előre, milyen nagyobb beruházásokat szeretnének. Ugyanígy az egész jelenlegi struktúrát megváltoztathatja, egységesebbé teheti, megszűnhetnek például az olyan helyzetek, hogy az építőiparhoz kapcsolódóan kilenc különböző helyen legyenek a kapcsolódó jog és hatáskörök. Sokkal koncentráltabban kell működnünk ahhoz, hogy közepesen fejlett államból a fejlett államok sorába léphessünk.
Úgy vélekedett, fontos, hogy egyes kiemelt ágazatok hazai kézben legyenek, ezért hátrány például az építőiparon belül a magas importanyagarány.
Egy iskolaépítésnél is fontos például, hogy idehaza magyar alapanyagból építkezzenek, ugyanakkor a magas importarányhoz hozzájön, hogy eladtuk a bányáinkat, kiszolgáltatottá váltunk sok építőanyag, például a tégla és a cserép területén is. Ha az uniós forrásokat nézzük, azok jelentős része is ki vagy visszakerül az országból, ugyanis az abból vásárolt alapanyag vagy gép jellemzően mind import.
