A közel zéró energiaigényű és kibocsátású épületek arányának jelentős növelése már régóta az Európai Bizottság klímavédelmi tevékenységének fókuszában van – mondta el lapunk kérdésére Toldi Ottó, a Klímapolitikai intézet vezető elemzője annak kapcsán, hogy az Európai Unióban 2040-ig teljesen betiltanák a gázkazánok használatát.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az unió döntéshozó testületei rendre tagállami hatásköröket próbálnak felülírni. Egyik a saját, tagállami energiamix megállapításának a joga, a másik pedig olyan technológiák választása, ami a legjobban megfelel egy-egy tagállam adottságainak, és egyben teljesíthető vele a klímavédelmi cél is. A közel zéró energiaigényű és kibocsátású épületek arányának jelentős növelése ügyében eddig azért nem történt érdemi előrelépés, mivel ez a legköltségesebb és legkevésbé ellenőrizhető módja az épületekhez köthető energiafelhasználás dekarbonizációjának. Az ilyen jellegű felújítások műszaki színvonala nagyon sok esetben nem volt megfelelő, különösen az idősebb épületek esetében – mutatott rá.
Toldi Ottó szerint a teljesen dekarbonizált villamosenergia-hálózaton alapuló fűtésmódok elterjesztése mögött nem lehet nem észrevenni, hogy az EU ilyen tervei egy az egyben a zöld-liberális német kormánykoalíció sokkterápia-szerű fűtési reformjának átvételén alapulnak.
Ezt a sablont igyekeznek ráhúzni a többi tagállamra még úgy is, hogy ha egy tagállam biztosítani tudja a gázellátását jelen körülmények között is, és eközben a 2030-as szén-dioxid-kibocsátási célját is teljesíteni tudja.
Magyarország földgázellátása – az orosz–ukrán háború és a szankciók ellenére – biztos lábakon áll és több irányból biztosított – tette hozzá, éppen ezért értelmetlen lenne teljesen száműzni a gázfűtést a magyar háztartásokból.
A vezető elemző szerint értelmetlen lecserélni a jól működő korszerű kazánokat főleg akkor, ha a földgáz helyettesíthető megújuló biometánnal, és ezt a hálózatba táplálva egyre nagyobb részben ki lehet váltani a jelenlegi energiahordozót. Magyarországnak is megvan ehhez a biogáztermelési potenciálja, a másik út pedig a hidrogén földgázhoz keverése lenne, ám ahogy Toldi Ottó rámutatott, pontosan az alternatívák megválasztásának lehetőségét veszik el. Jelenleg mintha nem maga a dekarbonizáció, hanem bizonyos technológiák elterjesztése lenne a cél – fogalmazott.
A szilárd tüzelőanyagokra kitérve röviden azt mondta, azokat egyre több tagállam tiltja környezetszennyező mivoltuk miatt, idehaza pedig z jelenthetne megoldást, ha olyan innovatív új kazánokat fejlesztenének ki, amelyekben lényegesen tisztább és hatékonyabb lenne az égés és leválaszthatóak lennének a szennyező anyagok. Ha pedig teljesen az elektromosságra alapozunk, látni kell, hogy az unióban a tíz évvel ezelőttihez képest már jóval alacsonyabb az ellátásbiztonság, több egykori exportőr ország szorul importra. Röviden szólva a teljes megvalósításhoz nem állna rendelkezésre elegendő áram.
Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donev)